Századok – 1977

Vita - Spira György: Mészáros Károly önéletrajza előtt 587/III

S ρ ira György: MÉSZÁROS KÁROLY ÖNÉLETRAJZA ELŐTT* Csorba Csaba nagy szolgálatot tett történettudományunknak, mikor felkutatta és közrebocsátotta Mészáros Károly több mint száz éve kéziratban lappangó önéletrajzát. Ez a memoár ugyanis különös figyelmet érdemel. Különös figyelmet érdemel mindenekelőtt azért, mert írója 1848—49-ben a márciusi fiatalok csoportjához tartozott, márciusi fiatalok által ránk hagyományozott visszaemlékezésekben pedig éppen nem bővelkedünk. De különös figyelmet érdemel azért is, mert Mészárosnak — hol ide, hol amoda csapódó ember lévén - távolról sem csak a forradalom baloldalán nyílt módja sokrétű személyes élményeket szerezni, hanem előbb a forradalom felé haladó Magyarország konzervatív politikusai között, majd utóbb a felülkerekedő ellenforradalom hatalmi gépezetén belül is, s így azt az egymagában is páratlan értékű képet, amelyet önéletírása a forradalom balszárnyáról fest, módja nyílt amolyan politikai triptichonná terebélyesíteni. Végezetül pedig különös figyelmet érdemel ez az önéletrajz azért, mert szerzője, bármennyire kacskaringós pályát futott is be, pályavétéseit — az emlékírók legtöbbjétől eltérően — sohasem takargatja, legfeljebb magyarázni igyekszik, s ezzel lehetővé teszi, hogy előadásán keresztül ne csak az általa megörökített történéseket ismerjük meg közvetlen közelből, de * vélük együtt alaposan megismeijük őt, e történések megörökítőjét is. Márpedig Mészáros a maga állandósult létbizonytalanságával és — elsősorban épp ebből fakadó - politikai gerinc-sorvadásával korántsem volt kivételes jelenség a 19. század Magyarországán. S távolabbról persze már eddig is ismertük ezt a típust. így, hogy maga Mészáros 1848 előtt a konzervatív irányzatú Gyülde tagja volt s hogy hozzá hasonlóan a Petőfi által is kipellengérezett gyüldeférgek közé tartozott Sárosi Gyulától Komis Károlyig egy sor más, maradi nézetek rabjának el nem könyvelhető fiatalember is: azt eddig is tudtuk. De hogy miként lehettek ezek a változást kívánó emberek is a változások ellenségeinek a szekértolóivá: azt Mészáros önéletrajzának elolvasása után sokkal jobban megérthetjük, mint ahogyan korábban értettük. Ha ugyanis beleéljük magunkat - márpedig a szóban forgó visszaemlékezést olvasván, nehéz bele nem élnünk magunkat - abba a szakadatlan harcba, amelyet ez a nemesi rend peremvidékén valaha jobb napokat látott, de azután teljesen elszegényedett családból származó s ráadásul korán el is árvult fiú már egészen kiskorától kezdve kénytelen volt megvívni még a betevő falatért is, míg végül megszerezhette az ügyvédi oklevelet és rádöbbenhetett arra, hogy munkához és megélhetéshez annak birtokában sem egyhamar fog jutni a feudális viszonyokkal egyelőre a "Mészáros Károly önéletrajza. Sajtó alá rendezte Csorba Csaba. Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 23. Debrecen, 1974. 79 I.