Századok – 1977
Vita - Ádám Magda: A kieli találkozó és a bledi egyezmény értékeléséről (Hozzászólás Pritz Pál tanulmányához) 561/III
VITA 585 volna a fasiszta vezetőktől komoly biztosítékokat kicsikarni. A németországi tárgyalásoknál viszont — augusztus 18-án vagyunk - már előrevetődik a Csehszlovákia elleni fellépés, amelyben a magyarok is részt fognak venni."6 3 Ε megállapítással szemben az alábbi észrevételeim vannak: Az, hogy a júliusi római tárgyaláson a jugoszláv, a kiéli augusztusi megbeszéléseken pedig a csehszlovák kérdés volt, a középpontban, az nemcsak az egyhónapos időbeli különbséggel magyarázható, vagyis azzal, hogy időközben előtérbe került a Csehszlovákia elleni fellépés, hanem azzal a nyilvánvaló ténnyel, hogy amíg a magyar—olasz viszonylatban mindig, 1920-tól kezdve, a jugoszláv, addig a magyar—német relációban 1933-tól a csehszlovák kérdés állt a közös érdeklődés középpontjában. Ennek okaira nem kívánok kitérni, ezek közismertek. A júniusi római tárgyalásoknál is már „előrevetődött" a Csehszlovákia elleni fellépés, sőt az is „előrevetődött", hogy az augusztusi németországi magyar—német tárgyalásokon Magyarországnak abban való részvétele kerül középpontba. Ezért volt olyan életbevágó a jugoszláv kérdésnek az olaszok segítségével történő rendezése. Ez egyik lényeges feltétele volt Magyarország Csehszlovákia elleni háborúban való részvételének. Tehát a jugoszláv és a csehszlovák kérdést különválasztani nem helyes. A magyar politika szempontjából ebben az összefüggésben (Csehszlovákia elleni háborúról van szó) lényegében ugyanaz a probléma. Végül rövid megjegyzést kell még tennem Pritz ama álláspontjához, amely szerint: „a náci keleti politika végső soron a Duna-medence feletti hegemónia megszerzésére irányult".6 4 Közismert tény, hogy a náci keleti politika végső célja a szovjet területek megszerzése volt. A Duna-medence feletti hegemónia nem öncél, hanem eszköz volt a nagy távoli tervek megvalósításához. Nem Ausztria és nem Csehszlovákia volt a keleti politika célja, hanem a Szovjetunió. Számos kérdés van még, amelyről kívánatos lenne álláspontomat kifejteni, illetve a tanulmányban foglaltakat korrigálni. Erre azonban a helyszűke miatt nincs lehetőségem. összefoglalva Pritz tanulmányával kapcsolatos legfontosabb észrevételeimet: 1. A leközölt iratanyag többsége ismert, több helyen feldolgozott. 2. A tanulmányban közölt iratok feldolgozottságára való utalás csak esetleges. Ez vonatkozik ugyan sokszor már közhelynek tűnő gondolatok átvételére is. 3. A szerző a polémiában egyrészt összefüggésekből kiragadott részekre apellál, (ami már eleve bizonyos torzításokat eredményez), másrészt az idézett mondatokból mást olvas ki, mint ami bennük van, vagyis más tartalommal tölti meg őket. 4. A bevezetőben, a kitekintésben és a lábjegyzetekben, valamint az iratokat elemző szövegben található megállapítások túlnyomó része ismert. Ε korszak külpolitikájával foglalkozó valamennyi magyar történész - eltérő részletességgel - foglalkozott ezekkel. így a kiéli magyar—német ellentétekkel, a magyar kormány szeptemberi ingadozásaival és a bledi egyezményhez fűződő németellenes elgondolásokkal. Ezért emeltem ki csak e három kérdést, mert a szerző különösen ezeknél igyekszik azt a benyomást kelteni, mintha bemutatásukat a magyar történészek elhanyagolták volna, s ezt a hiányt kívánja pótolni. 6 3 Uo. 647. 6 4 Uo. 666.
