Századok – 1977
Vita - Ádám Magda: A kieli találkozó és a bledi egyezmény értékeléséről (Hozzászólás Pritz Pál tanulmányához) 561/III
576 VITA fűződő szálakon s kapcsolatot igyekezett Kiépíteni a nyugati hatalmakkal, mindenekelőtt Angliával. Rugalmasabb politikát kezdett folytatni a kisantanttal szemben. Imrédy, akinek hatalomra kerülésével kezdetét vették eme törekvések (illetve a törekvések hozzájárultak Imrédynél a miniszterelnöki székbe való kerüléshez), saját kezébe vette a magyar—kisantant tárgyalások irányítását s mindent elkövetett, hogy azokat kimozdítsa a holtpontról.383 Imrédy külpolitikai koncepciójában a kisantanttal való tárgyalás fontos szerepet játszott. Több irányban is kívánta hasznosítani. Egyrészt demonstrálni akarta vele a nyugati hatalmak előtt Magyarország cselekvési szabadságát, a tengelyhatalmaktól való függetlenségét, valamint törekvését a dunai problémák békés rendezésére. Másrészt figyelmeztetni a tengelyhatalmakat: amennyiben Jugoszláviával és Romániával kapcsolatos politikájukban továbbra sem lesznek tekintettel Magyarország érdekeire, a magyar kormány kénytelen lesz esetleg megegyezni az egész kisantanttal. Magyar kormánykörökben hosszú idő óta nagy volt az elégedetlenség Berlin és Róma politikájával e két balkáni állam irányában. Azt követelték a magyar kormánytól, hogy a kisantant megbontása érdekében mondjon le revíziós törekvéseiről Jugoszláviával és Romániával szemben. Egyezzék meg, illetve teremtsen egy modus vivendit. Ehhez azonban a maguk részéről nemcsak hogy nem nyújtottak segítséget, hanem Jugoszláviával és Romániával szembeni baráti politikájukkal azt kifejezetten nehezítették.39 Végül Imrédy a kisantant segítségével távol akarta tartani Magyarországot egy európai háborútól, amely háromfrontos harcot jelentett volna számára. A csehszlovák területeket „békés" úton, akár Németország, akár a nyugati hatalmak — vagy mindkettő — segítségével szerette volna visszaszerezni. Jugoszláviához és Romániához hasonlóan a Chamberlain-féle appeasement politika híve volt. Vagyis lehetőleg békés tárgyalások segítségével rendezni a csehszlovák kérdést. Elejét venni a háború kitörésének, amelyre nem volt felkészülve, s amely katasztrofális kimenetelű lehetett volna Magyarországra nézve. Imrédy a Chamberlain-féle appeasement politikai vonaltól való eltérést, egy lokalizálható háború esetén nemcsak lehetségesnek, hanem szükségesnek is tartotta. Ezért egyik központi feladata volt felkészíteni Magyarországot arra az esetre is, illetve a diplomácia minden eszközével aktívan tevékenykedni, hogy Jugoszlávia és Románia Magyarország elleni támadását kizárja. Ε koncepcióból két nagyon lényeges dolog következett. Az egyik az, hogy Csehszlovákiával semmiképpen nem köthet megnemtámadási egyezményt.40 A másik, 3,3 A rugalmas s nagy diplomáciai rutinnal rendelkező Bakách-Bessenycy Györgyöt nevezte ki belgrádi magyar követnek. A magyar-kisantant tárgyalások középpontja ugyanis Jugoszlávia lett. 39 Románia és Jugoszlávia érezvén a tengelyhatalmak támogatását, elzárkóztak a Magyarországnak teendő komolyabb engedmények elől. 40 A magyar kormány Csehszlovákiával csak komoly területi engedmények árán lett volna hajlandó megnemtámadási egyezményt kötni. Hivatalosan ugyan a tárgyalt időben nem vetette ezt fel. Gratz Gusztáv 1938 márciusi prágai látogatása, a csehszlovák államférfiaknak a határrevízióra tett javaslata minden bizonnyal a magyar kormány kezdeményezésére történt. Néhány nappal az Anschluss előtt Gratz Gusztáv ugyanis Prágába utazott, ahol megbeszéléseket folytatott Be ne 5 köztársasági elnökkel, Hod2a miniszterelnökkel és Krofta külügyminiszterrel. Gratz a határTevíziónak a szükségességét vetette fel, mert ahogy hangsúlyozta: „a magyar-csehszlovák közeledésre nem lát más módot, mint a határkérdés megoldását". „Mindhárom úr - hangzik Gratznak a magyar külügyminiszter
