Századok – 1977
Vita - Ádám Magda: A kieli találkozó és a bledi egyezmény értékeléséről (Hozzászólás Pritz Pál tanulmányához) 561/III
VITA 573 alakítsák, amire Franciaország és Csehszlovákia törekedett. Ezek a tényezők jelentős szerepet játszottak abban, hogy a harmincas évek második felében kialakult nemzetközi helyzethez igazodva igyekeztek felülvizsgálni külpolitikai orientációjukat, alkalmazkodni az új nemzetközi erőviszonyokhoz. Vagyis egyre jobban elkanyarodtak a hagyományos külpolitikától, a nyugati hatalmaktól és Csehszlovákiától, s közeledtek a Berlin—Róma tengelyhez. A nyugati hatalmak Németországgal és Olaszországgal kapcsolatos politikája rádöbbentette a jugoszláv és román kormányköröket arra, hogy innen nemigen várhatnak támogatást integritásuk megvédéséhez, sőt, mi több, Anglia és Franciaország, a középeurópai kis államok rovására igyekszik megegyezni a fasiszta államokkal. Ezt jelezte a négyhatalmi egyezmény, amely München előjátéka volt. A Rajna-vidék megszállása pedig nyilvánvalóvá tette, hogy még saját érdekeikért sem képesek Hitlerrel szembeszállni.3 2 A hagyományos külpolitikától való eltérésben jelentős szerepet játszott Jugoszlávia és Románia gazdasági ráutaltsága Németországra. A francia szövetségi rendszernek, s azon belül a kisantantnak kezdettől fogva hiányzott ugyanis a gazdasági bázisa, s ennek káros következményeit mindenekelőtt a két elmaradott agrárállam érezte. A gazdasági bázis hiánya, amely a francia szövetségi rendszer legnagyobb gyengéje volt, kezdettől fogva erősítette a centrifugális erőket. Ε helyzetből a legnagyobb felvevő piaccal rendelkező Németország profitált. Súlyos politikai következményei a harmincas években jelentkeztek, amikor is Hitler a gazdasági kérdést politikai tervei megvalósításának a szolgálatába állította. Mindkét államot előnyős gazdasági egyezménnyel magához láncolta.33 S bár a szerződések megkötésének még nem, vagy alig voltak politikai feltételei, Jugoszlávia és Románia a Németországgal való gazdasági kapcsolataik megőrzése érdekében (amelyek az Olaszország ellen hozott gazdasági szankciók után különösen létfontosságúakká váltak) sorozatos politikai engedményeket tettek. A tengelyhatalmakhoz való közeledésben feltétlenül szerepet játszott a két ország jobboldali társadalmi berendezkedése is.3 4 A hatalmon levő jobboldali körök szimpatizáltak a nácizmussal. A román király Hitler nagy tisztelője volt. A harmincas évek második felében erős jobbratolódás volt tapasztalható mindkét országban. A fent vázolt helyzet eredménye pedig az lett, hogy 1935-től Jugoszlávia, 1936-tól pedig Románia is visszautasított minden tervet és elképzelést, amely németellenes tendenciákat rejtett magában, mint pl. a HodZa-tervet és a kisantant—francia kölcsönös 31 Belgrádban rádöbbentek arra, hogy illúziókban ringatták magukat, amikor biztonságukat a nyugati hatalmakra és a kisantantra alapozták. Az események - különösen a Rajna-vidék megszállása - bebizonyították: hiú ábránd várni arra, hogy Anglia és Franciaország síkra száll a kisállamok érdekeiért, amikor sajátjainak védelmére sem tett semmit. A kisantantot pedig, - ahogy ezt Subotié, Jugoszlávia genfi képviselője ki is fejtette, - irreális veszély ellen hozták létre. Egyik tagja sem gondolhatta komolyan, hogy Magyarország egyedül megtámadja valamelyiküket. S az igazi veszély ellen a kisantant semmi védelmet nem nyújt. 3 3 Jugoszláviával 1934-ben, Romániával pedig 1935-ben kötött gazdasági egyezményt. 3 4 BeneS visszaemlékezéseiben rámutatott arra, hogy „a kisantant érdekei megkövetelik, hogy Jugoszlávia és Románia szociálisan — ha lassan is, de változzon. Mindig tudatában voltam annak -hangzik a bejegyzés -, hogy ha nem történik meg, ez az egész kisantant szövetség belső gyengéje lesz, amely azt végül is felbomlasztja." (Ε. BeneS: Pâmëti ot Mnichová k nővé válce a k novému vitëztvi. Rraha. 1948. 13. 1.1
