Századok – 1977
Közlemények - Bogdán István: Volt-e papírmalom Budán? 544/III
VOLT-E PAPI RM ALOM BUDÁN? 555 A minőségükről — természetesen csak saját vízjeles papírjait vizsgálva, mert az idegen vízjelűekről nem állapíthatjuk meg, hogy Capellner szállította azokat — azt állapíthatjuk meg, hogy a hazai országos átlagnál7 9 egy árnyalattal jobb. Ennyiben mi is igazolhatjuk 1753. évi beadványának állítását, mely szerint jobb minőséget szállít, mint a budai kereskedők. Ami az árait illeti, számláinak tanúsága8 0 szerint az átlag időszak országos átlagának8 1 éppen megfelelő: 3,8 ft rizsmánként. Tehát, mivel azt állította, hogy olcsóbb a budai kereskedőknél és bizonyítványai ezt igazolják is, a budai kereskedők az országos átlagnál magasabb áron forgalmazták a papírt. Következőleg Capellner kisebb haszonnal vagy rezsivel dolgozott náluk (hiszen az nem valószínű, hogy a papírkészítők neki olcsóbban adták volna a papírt — mert, hogy közvetlenül a papírmalomban vásárolt, az természetes). Csak így konkurrálhatott. S az 50-es évektől kezdve ezt könnyebben tehette, hiszen a kihelyezett tőkéjéért kapott papírja kiegyenlítette. Papírkereskedői tevékenységéből még az is következik, hogy a Víziváros 178. (175.) sz. házában, lakásán kívül a kártyafestői műhely mellett papírraktár, sőt bolt is volt, hisz nemcsak nagyban szállított rizsmánként, hanem konc-, sőt ívenként is árult, a budai polgárok nyilván helyben vették tőle a papírt. S még valamire következtethetünk: alkalmazottai lehettek. Eleinte manuális segítők, a 60-as évektől kezdve azonban szellemi munkakörű is, ismét számlái bizonyítják: egy kivétellel nem saját kézzel írottak, de nem is feleségének kézírása az. S hogy egy vagyonos kereskedő segédekkel dolgozik, az logikus is. Befejezésü1 állapítsuk meg tehát: Budán a 18. században sem volt papírmalom. Az Ofen-es vízjelek egy budai papírkereskedőé, akinek, e vízjelhasználata és egész működése érdekesen egészíti ki e korszak hazai papírkereskedelméről rajzolt képet.8 2 S Capellnernek e vízjelhasználata a hazai gyakorlatban egyedülálló (csak későbbről, a kapitalista papírgyártás korszakából ismerünk ilyent). De tegyük hozzá: eddigi ismereteink szerint. Ugyanis éppen ez a tény figyelmeztet minket arra: ahogyan Capellner megtette ezt, megtehette más is. A vízjelekben szereplő személynév nem feltétlenül a tulajdonosé, illetve a papírkészítőé, és a helyneveknél csak akkor következtethetünk papírmalom létére, ha egyéb adatok is igazolják azt. Mint a korábbiakban, most is hangsúlyozom tehát: a vízjelekkel való azonosítással, belőlük levonható következtetésekkel nagyon kell vigyázni, hisz a hazai történeti papíradatkataszter jelenlegi hiányában ez felelőtlen cselekedet. A példa bizonyít: a budai vízjellel ellentétben Budán nem volt papír malom. / 19 Bogdán: Moi papíripar 261-4. 80 Ld. a 77. jegyz. 8 ' Bogdán: Moi papíripar i. m. 276-8. 82 Bogdán István: Papírellátásunk és papírkereskedelmünk a XVIII-XIX. században. Levéltári Közlemények, 39. 1969. 1. 9-27.
