Századok – 1977
Közlemények - Gierszewski; Stanislaw: Rézexport Magyarországról Gdańskba a 16. század első felében 534/III
RÉZEXPORT MAGYARORSZÁGRÓL GDANSKBA 541 A 16. század első feléből (az 1530-as év kivételével) nem maradtak fenn a kikötői vámkönyvek, ezért biztos következtetésekre nem lehet jutni. A Gdaiískba irányuló rézszállítás adataival összevetve, a 15. század végén a rézexport növekedéséről beszélhetünk. A Magyarországról Gdaáskba szállított réz egy részét Gdanskban helyi szükségletekre feldolgozták (J. Vlahovií adatai szerint az oda szállított rézmennyiség 14%-át.)32 Kérdés, hogy a gdahski vámkönyvek adatai tartalmazzák-e az egész tengerentúlra irányuló magyar rézexportot. Bizonyos (a 16. század második feléből való elblagi vámkönyvek alapján), hogy az elblagi kikötőn keresztül is exportáltak magyar rezet (szepességit, libetbányait). Az sem kizárt, hogy a rézszállítmány egy része ballasztnak számított és így nem regisztrálták. A hajózás történetében ismeretesek olyan esetek, amikor az áru a hajó nagyobb biztonsága érdekében ballasztként is szolgált. így a középkorban a Bretagne-ból a Keletitengeren exportált sót, vagy a 18. században a Nagy-Britanniába szállított lent, kendert, vagy orosz vasat ezért nem terhelték fuvardíjjal, vagy csak minimális mértékben. Az orosz vas — szemben a svéddel — azért jelentett nagy konkurrenciát, mert könnyű áruk kiegészítéseként szállították. Svédországból pedig főleg fémeket szállítottak, így a szállítási költségeket nem mérsékelhették.3 3 Gdaiískban ugyanaz történhetett a rézszállítmányokkal, mint az oroszországi vassal. Ezt bizonyítják a tenger mélyéről kiemelt, 15. vagy 16. századból származó ún. rézteherhajók (a gdanski központi tengerészeti múzeum leletei), amelyeken viaszt és faárut találtak, azonkívül acél-, vas- és rézlemezeket a hajó alján, a rakomány alatt.34 1530-ban Gdaáskból is rezet szállítottak egy könnyű rakománnyal (viasz, len és kender mellett) és nem gabonát. Ez a módszer több előnnyel is járt. Ha Gdanskban meg is vámolták a rezet, a Sund tengerszoroson már vámmentesen vihették át, hiszen más áruk alatt elrejtve feküdt a hajófenéken. Ez a szállítási költségeket, különösen drága áruknál jelentősen csökkentette.3 5 A réz ballasztként történt használatát bizonyítja (még ha a vámkamarában be is jelentették) a réz és vas idényjellegű kivitele. Az 1530. év adataiból kiderül, hogy csupán februárban és márciusban (a nagy viharok idején) Gdahskból az osmund-vas 3 /4 részét, a vas 90%-át és a réz évi összes kivitelének 2 /3 -át exportálták. A fennmaradó mennyiséget a többi hónapban, augusztusig bezárólag szállították. Hasonló következtetések adódnak a wtocfaweki vámregiszter vizsgálatából is: az 1537—1574 közötti években bejegyzett rézrakományokat már a hajózási idény kezdetén (áprilismájusban) szállították Gdanskba. Ez arra utal, hogy külföldön a legnagyobb kereslet a réz palowego), ,,Przeglad Historyczny" t. 47, 1956. z. 2. 326. Az 1530-as év a vámkönyvek adatai szerint - WAP Gd. 300,19,11. Az ott megadott mértékegységeket mázsára kellett átszámolnom. A megfelelő módszertani útmutatások megtalálhatók: M. Matowist: Handel zagraniczny Sztockholmu i polityka zewnçtrzna Szwecji w latach 1471-1503, Warszawa, 1935,40, 84. W. Stark: i. m. 129-131. 3 2 J. VlachoviC: Produktion . . ., 607. 3 3 M. K. G. Hildebrand előadása: Le navire et l'économie maritime du Nord à l'Europe du Moyen-Age au XIIIe siècle. Travaux du troisième Colloque international d"histoire maritime tenu les 30 et 31 mai 1958, Paris, 1960, 111-118. 34 P. Smolarek: Miedziowiec . . ., „Morze" R. XXXI/LII. 1976. 3. szám, 9. Vö: a múzeum igazgatójának nyilatkozatával: Belka sezonu, „Kultura", 10. szám 1976. márc. 7, 9. 3 5 L· Koczy: Nowe zródla do dziejów handlu Polski na Morzu Baltyckim, „Roczniki Dziejów Spotecznych i Gospodarczych" IV. kötet, 1937.
