Századok – 1977
Tanulmányok - Pintér István: Az MSzDP vezetői a fasizmusról és a fasizmus ellen hírdetett „szellemi offenzivá”-ról 500/III
518 PINTÉR ISTVÁN pártvezetőség és párttagság egésze által nem mindig támogatott — álláspont mondatja ki vele a következőket: „A mai viszonyok között Európa nemzetei már csak közösen vállalkozhatnak arra, hogy megoldják mindazokat a problémákat, amelyek az egyes országok jogosult, vagy vélt sérelmeit, vagy indokolt követeléseit zárják magukba. Európában a döntő hatalmak vagy megteremtik a kollektív biztonságot, amely kiterjed mindenkire, vagy egyáltalán nem lesz biztonság."7 3 Úgy véli, Magyarország is csak ebben az irányban találhatja meg külpolitikai orientációját, egyben jogos nemzeti sérelmeinek orvoslását. Minden más út katasztrófával terhes. A tanulmányban eddig elmodottak és a Népszava a fasizmus gazságait napról napra leleplező cikkei bizonyítják: az MSzDP valóban sokat tett azért, hogy a magyar szervezett dolgozókat, sőt azon túl a szélesebb közvéleményt is megismertesse a „barna pestis"-sel. Igyekezett feltárni a fsizmus osztálytartalmának, társadalmi bázisának, ideológiájának közös és országonként eltérő vonásait, ezek mélyebb összefüggéseit. Az MSzDP ezzel nagy szolgálatot tett, annál is inkább, mert a KMP súlyos illegalitása, rendkívül kicsi propaganda-lehetősége miatt a fasizmus széles körű leleplezésére nem vállalkozhatott, a liberális polgári sajtó pedig jórészt csak az események kommentár nélküli közlésére szorítkozott. A fenti pozitív vonások hangsúlyozása mellett azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a fontos tényt sem, hogy a fasizmusról alkotott sokoldalú ellenzés nem vált sem a nemzetközi szociáldemokrácia, sem az MSzDP általánosan elfogadott irányvonalává. Sem a Szocialista Munkásinternacionálé, sem az egyes szociáldemokrata pártok nem rendelkeztek olyan határozattal, amely összegezte volna a fasizmus főbb vonásait és azt az egyes pártok politikájának, stratégiájának és taktikájának kidolgozásában irányt adóként követelte volna meg. így a legtöbb esetben a fasizmusról alkotott kép és ellene javasolt harc azon múlott, hogy egyes országokban a fasizmus „természetét" feltáró teoretikusok és vele egyetértő politikusok milyen erőt képviseltek a párton belül, milyen bázisra támaszkodhattak, ettől függött álláspontjuk érvényesítése is. Ez pedig erősen korlátozta, véletlenszerűvé tette a fasizmus elleni harc átfogó stratégiájának kidolgozását és ha erre mégis sor került, annak érvényesítését. Hasonló a helyzet a magyar szociáldemokráciánál is. A „szellemi offenzíva" meghirdetése Amikor elismerjük az MSzDP, azon belül is a Mónus-Buchinger vezette elméleti és propagandakérdésekkel foglalkozó csoport érdemeit, nem térhetünk ki és nem is térünk ki az elől, hogy vajon a magyar szociáldemokrata vezetők, akik ilyen jól ismerték a fasizmus „természetét", ilyen világosan látták belső összefüggéseit, miért nem tudtak, vagy akartak megfelelő választ adni arra, hogy milyen gyakorlati politikát folytasson a párt ellene? ! Erre a választ maga Mónus ülés jórészt megadta a fasizmusról írott szám bevezetőjében. Mónus — miközben semmiféle, még a forradalmi eszközök igénybevétele elől sem zárkózott el, legalábbis szavakban7 4 - a fasizmus elleni harc két alapvető fel-73 Buchinger Manó: Magyarország külpolitikája. Szocializmus, 1935 máj. 74 „Ilyen rendszerrel szemben nem lehet eredményes más célkitűzés és taktika csak a forradalmi" - írta Mónus a Népszava, 1936. júl. 21-i, a pártgyűlés feladatait összegező cikkében.
