Századok – 1977
Tanulmányok - Pintér István: Az MSzDP vezetői a fasizmusról és a fasizmus ellen hírdetett „szellemi offenzivá”-ról 500/III
514 PINTÉR ISTVÁN olyan véres szájú világszemléletté fejlesztette, amely a tömegeket is a kapitalizmus expanziós törekvéseinek az igájába tudja szédíteni" - úja Buchinger. 52 Másutt a fasizmus háborús és reváns politikájának legszervesebb elemeként emeli ki a nacionalizmust és a sovinizmust. Nagy szerepet kap a fasizmus ideológiájának vizsgálatánál a tekintélyelv, a vezérimádat, az antiszemitizmus, vagy éppen az ideológia, illetve a propaganda során nagy sikerrel alkalmazott módszernek, a demagógiának a kérdése. Közös vonása a fasizmus ideológiájáról alkotott szociáldemokrata nézeteknek, hogy ez az ideológia elsősorban a haladó erők, mindenekelőtt a proletariátus ellen irányul, az ellene való küzdelem tehát elszakíthatatlan része a szervezett dolgozók antifasiszta harcának. Érdemes felfigyelni arra is, hogy a szociáldemokrata szerzők munkáikban az egyes problémák feltárásánál minden alkalommal igyekeznek kimutatni a fasiszta rendszerekben jelentkező eltérő vonásokat és aláhúzni azt is, hogy ezek elsősorban az illető ország nemzeti adottságaiból, társadalmi és történelmi fejlődésük sajátosságaiból adódnak. Rónai, de mások is csak a német, olasz, esetenként az osztrák berendezkedést fogadják el fasiszta rendszernek, de hozzá nagyon közelállónak tartják, néha vele azonosítják a lengyel, a balti államok, vagy a bolgár diktatúrát. S itt érkeztünk el ahhoz a kérdéshez, hogy hogyan is értékelték a magyar szociáldemokraták a magyarországi rezsimet? ! A magyar ellenforradalmi rendszerről Hitler hatalomra kerülése, a Gömböskormány politikájának kiteljesedése után indultak meg szociáldemokrata részről az átfogóbb értékelések. A 20-as évek ellenforradalmi rendszerét az itthon élő magyar szociáldemokrata vezetők többsége jobboldali, de nem fasiszta rendszernek tartotta. Velük szemben az emigrációban élők: Garami Ernő, Kunfi Zsigmond, Garbai Sándor vagy a később hazatérők: Buchinger Manó, Gárdos Mária viszont fasizmusként értékelték, s ennek írásaikban is gyakran hangot adtak. Garami 1927-ben például — az olasz fasizmushoz hasonlítva Bethlen rendszerét — a következőket írja: „Magyarországon ez a diktátorság kevésbé nyílt és ezért kevésbé szembeötlő, de azért nem kevésbé hatásos, mint ott."53 Rudas Béla — már említett cikkében — kifejti, hogy Magyarországon a fasizmusnak sajátos vonást kölcsönöz, hogy „a kompromisszumot kötött finánctőke és az önállósult államszervezet a nagybirtokosságot is társul fogadta ... A kompromisszum súlypontja azonban jelenleg a finánctőkén nyugszik. Az egyensúly változhat a nélkül, hogy a rendszer lényege sérelmet szenvedne."5 4 Garami Ernő 1930—1931 fordulóján, már idehaza Mónus és társai azon felfogásával vitatkozva, hogy vége van az ellenforradalmi korszaknak, erősíti meg ismételten a rendszerről vallott nézeteit: „A mi politikai helyzetünk teljesen azonos a fasiszta állapotokkal, azzal a mellékes különbséggel, hogy nekünk szabad tíz egynéhány képviselőt küldenünk a .parlamentbe', hogy nekünk lehet a főváros közgyűlésébe tagokat küldeni, hogy szabad az ellenforradalmi urak végtelen örömére az ő osztálytudatos ellenforradalmi működésükhöz a kulisszákat szolgáltatnunk. Ennyi 'engedményt' azonban az olasz ellenforradalom is szívrepesve tett volna az olasz szocialistáknak, ha ezek kötélnek álltak volna".5 5 Amikor 52 Szocializmus, 1935 nov. - Megemlíthető, hogy Fejtő Ferenc: „Fasizmus és irodalom" c. cikkében az irodalom oldaláról vizsgálta a fasiszta rendszerek sajátosságait. (Szocializmus. 1935 nov.) 53 Garami Ernő: Kezdjük elölről. Szocializmus, 1927 máj. 54 Szocializmus. 1927 nov. 55 A dokumentumot közli Kende János: Adalékok Garami Ernő második emigrációjának történetéhez. Párttörténeti Közieménvek, 1967 jún. 147-163.
