Századok – 1977

Krónika - Történész vándorgyűlés Székesfehérváron (Deme Péter) 431/II

KRÓNIKA 435 fehérvári középiskolai tanár, Csatári Mária, a Közlekedési Múzeum tudományos munkatársa, Sándor Györgyné, az Iskolarádió szerkesztője, Vas István, a szegedi József Attila Tudományegyetem adjunktusa ésdr. Czuth Béláné, a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola tanára). A sajtó képviselői közül egyedül Zöldi László, az Élet és Irodalom munkatársa szólt hozzá a vitához. Véleménye szerint azért kevés a publicisztika a sajtóban, mert az újságírók nem tudják művelni ezt a műfajt, az íróknak anyagilag ráfizetéses, a történészeknél pedig a szakma belső ellentmondása, a publicisztikával is foglalkozó történészek lenézése az ok. Pedig a szaktudományt is gyorsabb és hatékonyabb munkára ösztönözheti a jó publicisztikai művek megjelenése. Hanák Péter hozzászólásában a Televíziót minősítette a leghatékonyabb közvéleményformáló eszköznek. Ennek Ulusztrálására a Századunk legutóbbi öt adásának magas színvonalára és igen jó fogadtatására utalt. Zárszavában Hanák Péter szerencsés ötletnek nevezte a téma napirendre tűzését, ő is megjegyezte azonban, hogy helyesebb lett volna dialógus megszervezésére törekedni, publicisztikát művelő történészek és történelemmel foglalkozó publicisták között. Miután megkísérelte meghatározni a publicisztika kritériumait (erre a bevezetőben már utaltunk), kifejtette: a történeti publicisztika két irányból közelíthető meg, a tudományból kiindulva a közéleti probléma felé, és az újságírástól, a politikától a tudományosság felé. A kettő között nem lát súly- vagy rangkülönbséget, a műfaj szabályai és keretei között mindkettő lehet hasznos és érdekes. Ahhoz azonban, hogy a történész jó publicista is legyen, nemcsak politikai elkötelezettségre van szüksége, hanem tömörségre, műgondra, forma- és arányérzékre is. Másrészt az íróknak, újságíróknak is nagyobb felelősséggel, a történeti művek jobb ismeretében kell e kérdésekről szólniuk. A vitafórumok, a szerkesztőségek feladata pedig, hogy - az értelmetlen vita, a személyeskedés elkerülése érdekében -ne csak az írások politikai-ideológiai kifogástalanságára fordítsanak figyelmet, hanem a szakszerűség és a pontosság ellenőrzésére is. Közép- és Kelet-Európa népei számára - mondotta Hanák Péter - a történelem nem egyszerűen Studium, vagy pusztán a hazafias nevelés tárgya, hanem szenvedély, vigasz is volt, és részben ma is az. A közgondolkodásnak ez a historizáló hajlama táptalaja volt az üluzionizmusnak, akadályozta a korszerű tudományos törekvéseket. Nem elég azonban a historizálást doktriner, racionális alapon elutasítani, meg kell vizsgálni és világítani valóságos funkcióját is. Múlt és jelen összekapcsolása történetszemléletünk szerves része. A kérdés csak az, hogy a történeti tényeket dolgozzuk-e ki és használjuk fel alternatív döntések előkészítésére, vagy fordítva: visszafelé kívánunk igazolni bizonyos jelenségeket. Publicisztikánk stilárisan és gondolatilag egyhangú. Ennek egyik oka Hanák szerint az abszolút igazságok megfogalmazására való törekvés (ami kissé mindig unalmas), másik oka a pátoszos és kegyeletes hang, mely a nemzeti érzékenység és jubileumi hangulat jellemzője. Igaz, ebben az is közrejátszik, hogy nálunk a történelem per és ítélkezés, műidig a sorskérdésekkel foglalkozik, többnyire emelkedett hangulatban. Végezetül megállapította, hogy az itt felmerült kérdések további érdemi vitát igényelnek, és a Társulat nevében ígéretet tett, hogy ébren tartják a témát és fórumot keresnek történészek és publicisták dialógusához. A téma és a vele kapcsolatos számos műfaji és tartalmi bizonytalanság - melyek e vándorgyűlésen is felszínre bukkantak - nyilvánvalóvá teszik a vita mind szélesebb körben való folytatásának szükségességét. Derne Péter