Századok – 1977
Folyóiratszemle - Freidel; Frank: Amerikai történészek: felmérés a kétszázadik évfordulóra 429/II
429 FOLYÓIRATSZEMLE mányozásának szüksége iránt. Bár a hozzászólók közül egyedül ó' ismeri fel, hogy „egy új brit történelmet sürgető' cikk elképzelhetetlen lett volna a kelta nacionalizmusnak az 1960-as évek közepén bekövetkezett britanniai újjászületése előtt", adós marad e jelenségnek a puszta leíráson túlmenő, valóban történeti elemzésével, s főként az ebből adódó következtetések értékesítésével. összességükben a hozzászólások mind színvonalban, mind tárgyi anyagukban messze elmaradnak Pocock professzor tanulmánya mögött. S ami a legnagyobb hibájuk: mintha nem értenék meg, vagy inkább nem akarnák megértem Pocock mondanivalóját. Válaszában a tanulmány szerzője éppen ezért megismétli gondolatmenetének lényeges pontjait. Záróbekezdése azt is kétségtelenné teszi, hogy a szerző nagyon tudatosan vetette fel e kérdést éppen mostanában: „Ugy tűnik, hogy a brit történelemnek 1700 körűitől létező formája végéhez közelít. Ε korszakbeli legszembeötlőbb jellegzetességei köze tartozott egy birodalmi és óceáni szerep vállalása, az atlanti szigetvilág politikai egységének fenntartása és az európai ügyektől való bizonyos mértékű távolság megőrzése. Ezek közül az első és a harmadik végéryényesen megszűnt, s a második most van átalakulóban. Ilyen körülmények között vetettem fel, hogy az angloccntrikus szemlélet felváltása egy policentrikus rendszerrel szükségszerű, tágítja az intellektuális horizontot, és egyben új utakhoz segít a történelmi tapasztalatok vizsgálatában." J. G. A. Pocock tanulmánya kétségkívül az utóbbi évek egyik legjelentősebb metodológiai írása a maga területén. S bár elsősorban az angolszász történelem kutatói okulhatnak belőle, tanulságait mi is hasznosíthatjuk. (The Journal of Modern History, 1975. 4. sz. 601-628. L) F. T. FRANK FREIDEL AMERIKAI TÖRTÉNÉSZEK: FELMÉRÉS A KÉTSZÁZADIK ÉVFORDULÓRA A cikk Frank Freidel professzornak (Harward Egyetem) az Amerikai Történészek Szervezete 1976 áprilisában St. Louisban megtartott konferenciáján elhangzott elnöki beszédét közli. Freidel professzor bevezetőjében rámutatott arra a fájdalmas anomáliára, hogy bár az Egyesült Államokban soha nem volt nagyobb igény professzionista történészekre, mint jelenleg, a megfelelő állás nélküli történészek száma óriási. Ennek a kettősségnek a feloldására új lehetőségeket kell keresni. A professzor szerint két fő problémára kell a figyelmet irányítani: az egyik az iskolai történelemoktatás válsága, amelyről az Amerikai Történészek Szervezete már tett jelentést, a másik, amellyel a cikk is foglalkozik, az egyetemi doktorátusok „túltermelése". Cikke első részében Freidel áttekinti a történész szakma fejlődését az Egyesült Államokban. Kiemeli az 1900-as évek elejének felfutását, amely 1920-ra az egyetemi doktorátusok számának évi 50%-os emelkedését jelentette. Hangsúlyozottan foglalkozik a 30-as évek gazdasági világválsága nyomán fellépő problémákkal, mind az elhelyezkedés, mind az anyagi lehetőségek terén; valamint a második világháború után bekövetkező prosperitással, amikor az egyetemi doktorátus megszerzése az egyetemi karrier első lépcsőfokának tűnt és az egyetemi továbbképzési lehetőségek is kiszélesedtek. Az 50-es években ismét visszaesés volt tapasztalható, de a 60-as években a történészek iránti kereslet és a keresetek növekedése következtében a hallgatók száma ismét megnőtt, az egyetemek egyre-másra szervezték a doktori előkészítőket, aminek eredményeképpen 1972-ben pl. már 1200-an doktoráltak, ebből az amerikai történelemre ötszáz disszertáció esett. Hamarosan azonban nyilvánvalóvá vált, hogy tíz doktorált közül három és fél, azaz több mint az egyharmad, nem talál képesítésének megfelelő munkakört, és a legújabb előrejelzések szerint 1980-ra tíz közül egy, maximum négy frissen doktorált tud majd tudományos munkakörben elhelyezkedni. A történelmi áttekintés után Freidel professzor azokat a lehetőségeket elemzi, amelyek kihasználásával ezen a helyzeten változtatni lehetne. Leszögezi, hogy a doktorálást adminisztratívan nem akadályozhatják meg, másrészt az egyetemektől nem várható el az álláslehetőségek garantálása. Ismertet több felmerült megoldási javaslatot, többek között az egyetemi doktorátusok időszaki befagyasztását, a korai visszavonulás lehetőségét, az egyetemi alkalmazásban nem állók bevonásával nyári
