Századok – 1977

Folyóiratszemle - Lavericsev; V. Ja.: A burzsoá-liberális mozgalom fejlődésének általános tendenciája Oroszországban a századfordulón 423/II

424 FOLYÓIRATSZEMLE jelentek meg, magánjellegű, baráti összejöveteleken formálódott álláspontjuk. Moszkvában az egyetemhez kapcsolódó Jogász Társaság keretében tömörültek, amelynek 1888-ban 150 tagja volt. Történészek, közgazdászok, jogászok, statisztikusok - a késó'bbi liberális politikai erők vezetői - adták meg az eszmecserék alaphangját. M. M. Kovalevszkij, M. Ja. Herzenstein, Sz. A. Muromcev, Α. I. Csuprov és mások neveit emeli ki Lavericsev. „Az orosz irodalom barátai" elnevezésű kör szintén liberális politikai gondolatok kifejtéséhez biztosított keretet. A „Russzkije vedomosztyi" és a „Russzkaja miszl" hasábjai jelentették számukra a publicitást. Bázisuk szélesítése és a radikális elemek mérséklése céljából kerestek kapcsolatot az egyetemi diáksággal. A reakciós kormányzat-képviselői azonban ezeket a mérsékelt törekvéseket is rosszallották. Szentpétervárott a „Vesztnyik Jevropi" körül alakult ki egy liberális mag, amely sok, a zemsztvókban befolyásos elemet is magába foglalt. „A Szabadkeresledelmi Társaság" és az „Analfabétizmus elleni Bizottság" összejövetelei jelentettek számukra fórumot. A kormány befolyásos képviselői (pl. K. P. Pobedonoszcev) forradalmároknak bélyegezték őket is, ami nyilvánvaló túlzás, de az orosz társadalom politikai iskolázottságának fejlesztésében elismerésre méltó szerepet játszottak. A pétervári liberálisok is törekedtek az egyetemi hallgatók befolyásolására. „A Tudományos Irodalom Társasága" szakmai jellegű előadásokat szervezett. A. Sz. Lappo-Danyilevszkij, V. I. Vernadszkij, D. J. Sahovszkij, V. V. Vodovozov, tehát neves polgári szakemberek, később liberális politikusok, ideológusok léptek fel, s ütköztették nézeteiket a szocializmussal is kacérkodó ifjúság véleményével. Alekszandr Uljanovékat azonban nem tudták meggyőzni. 1887 végétől újra rendszeresen összejöttek K. K. Arszenyev lakásán. Cikkünk tanúsága szerint 10 év alatt kb. 100 alkalommal találkoztak, s 55 előadást vitattak meg. Itt tette meg első közéleti lépéseit P. B. Sztruve is. Jelentősebb, hogy az 1890-es évek első felében Arszenyev köre szoros kapcsolatot alakított ki a liberális narodnyik ideológusokkal, s a marxizmussal szintén szenben álló „legális marxisták" is innen indultak. Az 1890-es évek elején tomboló éhínség leküzdésében az orosz liberális elemek aktív szerepet játszottak. A két központ érintkezése is az éhezők megsegítésére indított akciók keretében valósult meg. Több közös tanácskozást tartottak, amelyek a későbbi kadet, ill. októbrista irányzat csírájaként értékelt, a D. N. Sipov és â Dolgorukov fivérek által szervezett „Beszeda" kör (1899) előfutárának tekinthetők. Lavericsev cikke egyrészt jól érzékelteti a liberális irányzat tarkaságát, másrészt hangsúlyozza, hogy végső soron a burzsoázia érdekeit fogalmazták meg, s ez az a fontos összefogó tényező, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni. A komponensek közül számba veszi a zemsztvó közegből indult liberálisok csoportját (a Dolgorukov fivérek, Petrunkevics, Sahovszkij), a polgári liberális értelmiség képviselői (pl. P. N. Miljukov) a liberális narodnyikokat (Mihajlovszkij, Pesehonov) és a legális marxistákat (Sztruve, Tugan-Baranovszkij, Bulgakov). Közülük többen később Sipov köréhez kapcsolódtak, s az „Oszvobozsgyenyije" finanszírozásában is szerepet vállaltak. Szerzőnk röviden kitér a kadetok késó'bbi vezére, Miljukov „pályakezdésére", aki radikális liberálisként indult az 1890-es évek elején. A rendőrségi zaklatások miatt Bulgáriába települt át, de a forradalmi elemektől mindvégig távol tartotta magát. A „Narodnoje Pravo" csoporttal állt kapcsolatban, amelyről a történeti irordalomban megoszlanak a vélemények. Cikkünk szerzője a narodnyikizmus forradalmi, szocialisztikus hagyományaitól való eltávolodást tartja jellemzőnek, s Leninre hivatkozva az „Oszvobozsgyenyije" előfutáraként értékeli ezt a neonarodnyik kísérletet, azzal érvel, hogy az innen induló Miljukov, Pesehonov és Bogucsarszkij jelentős szerepet játszottak az „Oszvobozsgyenyije" megindításában. Az 1900-ban tartott statisztikus kongresszuson ők vetették fel egy önálló, a zemsztvó köröktől és a legális marxistáktól egyaránt független lap gondolatát. Ezt követően próbálkoztak Sztruvéék önállóan lapot alapítani, majd bocsátkoztak tárgyalásokba az „Iszkrát" előkészítő Leninékkel. Miután nem tudtak megegyezni, 1901 folyamán pétervári liberális köröket próbálták megnyerni tervüknek, eredménytelenül. A liberális orgánum ügye 1902-ben nagyot lépett előre. Bogucsarszkij ekkor Voronyezs, Tula, Kurszk, Harkov és a Krím liberálisait nyerte meg tervének. Miljukovnál Vitatták meg az általa írt programadó vezércikket. A liberális tábor szinte minden számottevő képviselője részt vett a vitán, amely után megjelenhetett a liberális irányzat kristályosodási magját képező kiadvány, - Sztruve szerkesztésében külföldön. Egy évvel később a szerkesztőség körében már felmerült az egységes politikai szervezet gondolata, amelynek megalakítását Harkovban határozták el. 1904 januárjában Pétervárott realizálták ezt a határozatot. „A Felszabadítás Szövetsége" élén Petrunkevics, Miljukov, a Dolgorukov hercegek, Sahovszkij, Pesehanov, Kuszkova és mások állottak. A későbbi Kadet Párt egyik komponensét jelentő