Századok – 1977
Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 421/II
421 FOLYÓIRATSZEMLE tatni. Az oroszországi közvélemény, maguk az újságírók és főként a katonatisztek egy része nehezen vette tudomásul ezt a kettősséget. A kormány egykori szócsövének, Grecsnek a karrierje is emiatt tört derékba. A sajtópolitika kettőssége tükrözte természetesen I. Sándor politikájának ellentmondásosságát is. A korabeli újságok és folyóiratok, ezen belül az idegen nyelvű kiadványok tanulmányozása ennek az ellentmondásosságnak a teljesebb képét segíthetnek megrajzolni. (Isztorija SzSzSzR. 1976. 4. sz. 77-97. I.) M. V. F. ROMANOV: AZ OROSZ ABSZOLUTIZMUS GAZDASÁGI-TÁRSADALMI BÁZISA AZ IMPERIALIZMUS KORÁBAN Az oroszországi szocialista forradalom előfeltételeinek szempontjából tulajdonít kiemelt jelentőséget témájának a magnyitogorszki történész. Tanulmánya tulajdonképpen a kérdés néhány ismert kutatójának álláspontját vitatja. A vonatkozó irodalmat csoportosítva elkülöníti azt a vonulatot, amely a cárizmusnak, mint abszolutisztikus politikai rendszernek a válságát vizsgálja, egy másikat, amely Oroszország gazdasági-társadalmi viszonyait, az ezen belül a 20. század elején érvényesülő tendenciák kutatását helyezi előtérbe, továbbá azokat, amelyek az orosz burzsoázia ill. a nemesi földbirtokos-osztály társadalmi-politikai arculatának megrajzolására vállalkoztak. A problémával foglalkozó munkák egyik jellemzőjeként említi, hogy az orosz burzsoázia szerepének értékelésekor eltúlozzák annak jelentőségét, hogy nem volt közvetlen részese a politikai hatalomnak. A formális politikai jogok oldaláról közelítenek a kérdéshez, ami nem teszi lehetővé a tényleges politikai befolyás kimutatását. Ez a felfogás - megítélése szerint - végig gondolva megkérdőjelezheti a lenini második társadalmi forradalom aktualitását. Ha ugyanis alábecsüljük a burzsoá elem szerepét a 20. század elejének orosz társadalmi-politikai struktúrájában, akkor a cári abszolutizmust elsöprő polgári demokratikus forradalom permanens továbbfejlesztése nem látszik indokoltnak. Elsőként az A. Ja. Avreh munkáiból kiemelt következtetésekkel polemizál. Elméleti kérdésekből indul ki. Vitatja a neves szakembernek azt a törekvését, amely a cárizmus osztálybázisa mellett tömegbázisának vizsgálatára irányult. A két kategória megkülönböztetését Avreh azzal indokolta, hogy adott politikai hatalom az uralkodó osztály érdekei mellett ún. össznemzeti érdekeket is megtestesít, ami szélesítheti bázisát. Az orosz abszolutizmus esetében ténylegesen a parasztság is tömegbázisnak tekinthető 1905-1907-ig, mert az objektív osztályérdekeit nem ismerte fel, az önkényuralom viszonyai között társadalmi-politikai aktivitása erősen korlátozott volt. A ,jó cár"-illúzióban koncentrálódó hamis tudata mindezt csak tetézte. Az 1907. június 3-i fordulattal pedig a rendszer a burzsoázia felső rétegét is felsorakoztatta maga mögött. Szerzőnk szerint elméleti tévedés az osztálytársadalom állama esetében annak az uralkodó osztály eszközeként és az össznemzeti érdekek megtestesítőjeként betöltött funkcióit egyenlőnek tekinteni. A marxizmus klasszikusaitól vett idézetekkel bizonyítja, hogy az osztály-uralmi funkció áll mindenekelőtt, míg a másik csak esetleges. Megalapozatlannak tartja az osztály- és tömegbázis közötti distinkciót is. Az osztályok feletti állam polgári koncepciójával rokonítja Avreh-nek azt a megfogalmazását, amely eltúlozni látszik a politikai szféra önmozgását a cárizmusnak feudális monarchiából burzsoá monarchiává válását illetően. Értékelése szerint az objektív gazdasági-társadalmi folyamatok, a kapitalista viszonyok eluralkodása tették lehetővé és szükségessé a rendszer átlényegülését. A eárizmus politikai rendszere osztálytermészetének meghatározásához Lenin megállapításait javasolja alapul venni. Eszerint az átmenetiség, a társadalmi bázis kettőssége jellemezte az orosz abszolutizmust a 20. század elején, összhangban a gazdasági szerkezet több „ukládúságával" és a társadalmi struktúra torlódott jellegével. A feudális monarchiából burzsoá jellegűvé válás folyamata a középúton tartott. A kutatás fogyatékosságaként említi Romanov, hogy nem tisztázták egyértelműen, miben is nyilvánult meg a feudális jelleg. Megítélése szerint az abszolutisztikus kormányzási mód - amely 1905 után tompult -, a dolgozó osztályokkal szembeni rendőri módszerek a legszembetűnőbb mutatók. Elsősorban a gazdaságpolitika következményei utaltak a burzsoá jelleg erősödésére. S cikkünk szerint, 14 Századok 1977/2
