Századok – 1977
Tanulmányok - Gábori Miklós: Közép- és Kelet-Európa első benépesedése 11/I
36 GÁBORI MIKLÓS itt rendkívül erősen a barlangi medvére specializálódott, ami barlangoktól távol eső helyen teljesen egyedülálló eset. (A település a vadvonulás vonalán, vadváltónál feküdt.) A zárt völgyteknőben — mint természet adta lakóterekben — először egy alsó kultúrréteg alakult ki, majd ezt némi szünet után egy sokkal vastagabb felső kultúrréteg követte. Az utóbbiban öt egymást követő, különálló települési szint, járószint volt elkülöníthető. A telep kora a korai Würm kezdete és a Würm 1 tetőzése közé esik. Az alsó kultúrréteg idősebb 50 000 évnél; a felső kultúrréteg települési szintjei (tábor-rétegei) egymás fölött 44 300, 38 100, 35 300 évesek. — A zárt település teljes, korszerű feltárása igen sokféle paleoetnográfiai megfigyelésre adott lehetőséget. (Hulladékhalmok és lakótér helyzete; hústárolás; az 50 000 állatmaradvány megoszlása szintek szerint; a vadászat irányai, annak változásai; a feldolgozás módja, a vadászat évszakossága, körzete, zsákmány mennyisége stb.)31 A település kultúrája a délkelet-európai charentienhez tartozik, annak egy módosult formája. Közvetlen kapcsolatai a már említett jugoszláviai és kelet-alpi lelőhelyekkel mutatható ki: a tőlünk DNy-ra ismert, módosult charentien áramlott fel a Dunántúl ÉK-i részére. A tatai telep kultúrájával semmiféle kapcsolata nincs - bár elképzelhető, hogy a gyökerük esetleg közös lehetett. Végül negyedikként egy lelőhely-csoportot kell megemlítenünk — az ún. „dunántúli szeletien"-t, amelynek hosszan húzódó kérdését az utóbbi évek kutatása egészen új megvilágításba helyezte. Lelőhelyei a Pilis—Gerecse-hegységben fekszenek. Ennek a kultúrának az anyagát elsősorban vaskos levélhegyek, ún. levélkaparók, kaparok jellemzik, és eddig a magyarországi Szeleta-kultúra dunántúli csoportjának, változatának tekintettük. Az új vizsgálatok eredményét csupán pár mondatban összegezzük. Ennek a kultúrának a Bükk-hegység valódi szeletienjével semmiféle genetikus vagy fejlődési kapcsolata nincs. így a csoportra még a „szeletien" elnevezés sem érvényes. Szerszámkészlete kifejezetten középső-paleolitikus jellegű. Kora sem felel meg a felső-paleolitikum szeletienjének: rétegtanilag esetenként a Würm 1 előtt, máskor közvetlen a Würm 1 tetőzése után élt. Ipara, - a jellegzetes levél-kaparók, a vaskos, szinte szakócaszerű „lándzsahegyek" — valószínűleg a Duna felső szakaszának kultúrájával áll kapcsolatban; az ottani „Blattschaber+Blattspitzen-Komplex", azaz a már látott micoquien késői változásának felel meg. Eredete tehát Nyugat felé vezet.3 2 Fenti településekhez természetesen még több más lelőhely kapcsolódik, de már az eddigiek alapján is látható a magyarországi kultúrák különféle jellege, különféle eredete, sokszínűsége. A szlovák terület iparainak származása, elterjedésük iránya ma még számos problémát vet fel. Az első kis települések itt már az interglaciális alatt feltűnnek, de az anyaguk túlságosan jellegtelen ahhoz, hogy határozott kultúrákhoz lenne köthető. A lelőhelyek szinte mind Szlovákia Ny-i részén fekszenek és az a benyomásunk, mintha egyes csoportok a folyóvölgyekben, zárt medencékben mintegy zsákutcába jutottak 31 V. Gábori-Csánk: La station du Paléolithique moyen d'Érd-Hongrie. Bp. 1968. - Ua.: Garätentwicklung und Wiitschaftsänderung im Mittelpaläolithikum. Acta Arch. Hung., 20. 1968. 32 V. Gábori-Csánk: Les problèmes du Szélétien en Hongrie. ,,Analys des attributs du matériel des phases initiales du Paléolithique supérieur: Aurignacien-Szélétien-Perigordien" Symposium. Paris. 1974.
