Századok – 1977

Történeti irodalom - Atlas zur Geschichte (Ism. Hangay Zoltán) 412/II

413 TÖRTÉNETI IRODALOM Az őskor bemutatására hat térkép jut, melyeknek két nagyon szemléletes időrendi tábla ad keretet. A diakrónikus bemutatás mellett nagyon jó szinkronisztikus megoldásokat is kapunk például már a 9. oldalon, ahol az ókori keleti államokkal egykorú európai ősközösségi kultúrák is tértképet kapnak. A melléktérkép funkciójának kitűnő megvalósítását találjuk a korai középkori részben a frank birodalom felbomlásánál. Az ókori és a középkori térképanyagra azonban a hagyományos európai nézőpont jellemző, amely csak Észak-Afrikát és a Közel-Keletet foglalja be a kor világképébe, és ezen csak a mongol előretörés kapcsán tágít. A 27-28. oldalon találunk azonban két térképet, melyeken Közép-Afrika és Délkelet-Ázsia bemutatása a látószög némi kitágítására mutat. Az Európán kívüli világ igazán csak a felfedezésekkel és a gyarmatosítással kerül az atlasz anyagába. Ezzel szemben természetesen kitűnő a középkori Közép-Európa térképanyaga, középpontjában a német területekkel. A térképeket a kortörténet komplex (gazdasági, társadalmi, település- és művelődéstörténeti) bemutatására való törekvés hatja át. Kelet-Közép-Európa fejlődését viszont már nehezebb figyelemmel kísérni a 23., 25., 30. és 40. oldal térképei nyomán. Itt felbukkannak a nemzetközi vándormotívumnak tekinthető félrerajzolások is. Magyar szempontból nem örvendetes, hogy Magyarországot csak részben mutató két térképen (31., 35.1.) az északi városoknak csak szlovák elnevezéseit találjuk. Az első kötet a nyugati szintézisektől a kapitalizmus időszakától, a nemzetközi munkásmozgalom kibontakozásától tér el határozottan, s ebben a részben eredményes munkát is végzett. Az atlasz legsajátabb kísérlete Marx, Engels és Lenin tevékenységének és egyben a marxizmus-leninizmus klaszszikus alkotásai kiadásainak szemléletes bemutatása. Külön grafikon szemlélteti a térképek mellett Marx és Engels, illetve Lenin fontosabb műveinek elterjedését. A Kommunisták Szövetsége, az I. Internacionálé és a párizsi kommün térképei közé illeszkedik természetszerűleg a Németországi Szociáldemokrata Munkáspárt megalakulásának bemutatása. A német vonatkozások ebben a témakörben is kiemelt helyet kapnak. Az Atlas zur Geschichte marxista nézőpontja még hangsúlyozottabban érvényesül a második kötetben, amely első tíz oldalán a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat és világtörténelmi következményeit tekinti át. Az 1945 utáni szakaszban, amely a térképek nagyobb felét kapta, a szocialista világrendszer átfogó ismertetésén túl az atlasz térképpel és ábrákkal minden népi demokratikus országot külön is bemutat. Ezekről leolvasható az egyes országok gazdasági és kulturális fejlettsége. Talán zsúfoltak is egyes térképek, de a mű elsőrangú kivitelezése biztosítja a térképek tiszta áttekinthetőségét. A 84. oldal egyik felén találjuk a Magyar Népköztársaság 1945-1970 című térképet. Az országtérképtől baka egy rövid időrendi áttekintés van jelkulccsal ellátva, hogy az olvasó azok színhelyeit (pl. az Ideiglenes Nemzeti Kormány megalakulása) a térképre is átvihesse. A térkép felett találhatók a helységek népességére és az ipari fejlődésre vonatkozó térképjelek, majd alul és jobboldalt öt grafikon mutatja a főiskolát végzettek számának, a nemzeti jövedelem alakulásának, a foglalkozási csoportok arányának és a külkereskedelmi forgalomnak az alakulását 1950 és 1970 között. Itt jegyezném meg, hogy a 86. oldalon Berlin és Moszkva mellett csak Prága és Varsó városfejlődése kap külön térképet a téma lezárásául. Szerkezeti vonatkozásban vizsgálva a második kötetet, nem tartható szerencsésnek Ausztrália és a sarkvidékek teljes történeti bemutatásának (a 18. századtól 1970-ig) a két világháború között való elhelyezése. Előbb, vagy később inkább a helyükön lennének. 1971/1972-es körkép az utolsó hat térkép: a Föld, Európa, a Szovjetunió, az NDK, az európai népi demokráciák, majd a Varsói Szerződés és a KGST áttekintő térképe. Ezzel zárul az Atlas zur Geschichte. A munka gyakorlati felhasználása során más történelmi atlaszokkal is összevetve nyilvánvalóan megtörténik az atlasz részletesebb kritikája, de a vállalkozás nagyszabású volta, a német könyvkiadás hagyományaihoz méltó kiállítása tagadhatatlanul eseménnyé avatta megjelenését. A szocialista országok hasonló kiadásainak ismeretében jogosnak tűnik a várakozás, hogy sor kerüljön egy tudományos igényű magyar történelmi atlasz kiadására is. A magyar történettudomány az utóbbi évtizedben új eredmények egész sorával és a tíz kötetes Magyarország Története szintézis előkészítésével ennek feltételeit megfelelően megalapozta. Hangay Zoltán