Századok – 1977

Történeti irodalom - A háborúk és a hadművészet története (Ism. Zachar József) 403/II

403 TÖRTÉNETI IRODALOM az iparosítás kezdeteihez kapcsolódott, ahol a külkereskedelem hajón bonyolódott, mily centrális szerepe volt a vasútnak a gazdasági fejló'dés minden aspektusában. Természetesen Anglia esetében a hajózás jelentőségét aligha lehet lebecsülni. Századokon át a világ legnagyobb kereskedelmi flottájával rendelkeztek és nemcsak a külkereskedelmi, de a fizetési mérleg szempontjából is egyedülállóan nagy nemzetgazdasági jelentőséggel bírt. Az első, majd a második világháború idején pedig a hajózás a győzelem vagy vereség kulcstényezőjévé yált. Lényegében a 20-as évektől jelentkezik a közlekedés történetének két új, mind jelentősebbé váló eszköze és módja, az autó és a repülőgép. Nemcsak technikailag, de történész szempontjából is új problémák jelentkeznek ezáltal. Az autó tömegközlekedési eszköz, de nem tartozik sem állami, sem magánvállalathoz. Áruszállítást még tudunk mérni, személyszállítást már aligha. Társadalmi hatása nem kétséges, hogy igen nagy, de szinte csak életforma vizsgálat keretében mérhető. A légiközlekedésnél a nehézségek más jellegűek, statisztikailag ez könnyen megfogható, viszont közvetlen gazdasági hatása helyett itt a közvetett még mindig jelentősebb. Dyos és Aldcroft munkájának egyik érdeme jó arányérzéke. Könyvük hatalmas ismeretanyagról tesz tanúbizonyságot, jól választották meg egy összefoglaló szempontjából az elbeszélés, illetve a statisztika és táblázatok arányait. Elemzik a technika és a feltalálók szerepét, de nem mennek el érzéketlenül e bonyolult intézmények szervezőinek tagadhatatlan teljesítménye mellett sem. A közlekedés története Angliában a kapitalizmus történetének része. Funkcióképessége tehát gazdaságosságának és jövedelmezőségének is függvénye volt. (Természetesen nem lehet a gazdaságosságot és jövedelmezőséget kizárólag a kapitalizmus kritériumának tekinteni.) Gazdaságosság viszont elválaszthatatlan a technikától egyfelől, és a piactól másfelől. A piac viszont éppen a közlekedés esetében a közvetlen gazdasági elemek mellett azonnal a társadalmi elemeket is kapcsolatba hozza a közlekedés történetével. Dyos és Aldcroft munkája - jóllehet még ezen a szinten is lehetne kritikai problémákat felvetni — elsősorban azért jó könyv, mert éppen a közlekedéstörténet komplexitásával tudott eredményesen megbirkózni. Ránki György A HÁBORÚK ÉS A HADMŰVÉSZET TÖRTÉNETE Szovjet szerzői kollektíva Sz. Sz. Lotockij vezetésével (Budapest, Zrínyi Katonai Kiadó. 1975. 516 1. + 56 vázlat) Örömmel üdvözöljük a magyar könyvkiadásban az első marxista-leninista felfogású, korszerű szerkesztésű egykötetes művet, amely a szélesebb olvasóközönség számára áttekintést nyújt az ókortól napjainkig terjedő korszakok háborúiról és hadművészetéről. A rangos szovjet hadtörténészekből álló szerzői kollektíva világos összefoglalást ad a hadseregek megszervezéséről, fegyverzetük és technikai, eszközeik kialakításáról, hadviselési módjukról. A négy részre tagolt mű a háborúk történetét, a hadművészet fejlődésének bonyolult útját abból az alapállásból mutatja be, hogy a háborúk társadalmi jelenségként csak az osztálytársadalmakra jellemzőek, és mindenkor összefüggnek a gazdasági feltételekkel, a termelési viszonyokkal, az egyes osztályok érdekeivel, az adott társadalmi és államrenddel, a hadművészet pedig a hadtudomány legfontosabb területeként a háborúk keletkezésével együtt jelenik meg, és a termelési módtól függően fejlődik. Ez az összefoglaló munka nem vállalkozhatott a történelem valamennyi háborújának részletes tárgyalására. A történelmi fejlődés menetébe ágyazva azokat elemzi alaposan, amelyekben a fegyveres küzdelem új formái és módjai születtek meg, és különösen nagy figyelmet fordít a szovjet hadművészet keletkezésének és fejlődésének a bemutatására. Az első rész a hadművészet fejlődésének a Nagy Októberi Szocialista Forradalomig terjedő főbb szakaszait vizsgálja. A rabszolgatartó rendszer hadseregeiről megállapítja, hogy ezekben megjelennek a hadkiegészítés, a hadseregek szervezeti felépítésének alapjai, kezd kirajzolódni a hadművészetnek hadászatra és harcászatra osztása, a csapatvezetés, a harcrend és a manőver. A fegyveres kíséretből kialakuló hűbéri-lovagi és feudális zsoldoshadseregben tökéletesednek a hidegfegyverek, a 14. századtól kezdődően pedig megjelennek a tűzfegyverek. A 16-17. században létrejönnek az állandó hadseregek, a gyalogság és lovasság mellett új fegyvernemként megszületik a tüzérség. A kapitalizmus korára áttérve, a szerzők megállapítják: a hadseregszervezést az általános hadkötelezettségen alapuló reguláris hadseregre való áttérés jellemzi, és megjelennek a vezetés különleges szervei, a törzsek. Az