Századok – 1977

Tanulmányok - Gábori Miklós: Közép- és Kelet-Európa első benépesedése 11/I

KÖZÉP- ÉS KELET-EUROPA DENÉPESEDÉSE 27 legnagyobb település C-14 dátumai > 44 000 és 40 300 évet mutatnak - tehát nincs terjedést érzékeltető eltérés a közép- és kelet-európai táborhelyek között. Lényegesebb azonban az, hogy a C-14 dátumok túlnyomó része 46^7 000 és 33-36 000 év között koncentrálódik. Tízezer évre szorul össze. - Ez tehát az az időszak, amelyre az egyelőre rendelkezésre álló adatok alapján a középső-paleolitikum kultúráinak virágkorát a legszűkebben tehetjük. Tisztában kell lennünk azzal, hogy éppen ebben a korszakban még nagyon kevés radiokarbon vizsgálattal rendelkezünk és hogy a megbízhatóságuk — főleg 50.000 éven túl — mennyire kérdéses. Mégis feltűnő, hogy a legkülönbözőbb területekről származó adatok az időskálán ennyire egységesen helyezkednek el. Feltehető esetleg, hogy a hibalehetőség esetenként hasonmértékű -, hogy ezek a dátumok a rétegtani megfigyelésekkel meghatározott koruknál hasonló léptékben fiatalabbak. A fenti évszámok tehát most nem azt jelentik számunkra, hogy egy település X ezer éves dátuma valós értékű-e vagy sem — fiatalabb-e a másiknál vagy pedig idősebb. Még azt sem, hogy ez az időszak 10 000 évvel korább vagy később volt-e. Relatíve jelenti azonban azt, hogy a különféle jellegű kultúrák elterjedése, élettartama, a középsőpaleolitikum egész történeti folyamata viszonylag rövid idő alatt zajlott le — és ennek a korszaknak a határai a C-14 eredmények szerint még jobban leszűkíthetők. 5. A benépesedés története Alábbiakban a szóban forgó terület lassú benépesedését, a kultúfák elterjedésének menetét vázoljuk fel. — Az egyes műveltségek, kisebb-nagyobb csoportok régészeti jellegeit nem ismertethetjük. A tipológiai elemzések vagy az azt összegező indexszámok stb. felsorolása nem vinne előrébb. Nem foglalkozhatunk az egyes barlangi és nyíltszíni települések rétegtani, kronológiai viszonyaival — a nem „mellékletként" szereplő zoológiai, botanikai anyagukkal sem. Még nagyobb sajnálattal mondunk le a természeti, a gazdasági környezet közvetlen ismertetéséről - az éghajlat vagy a vegetáció egzakt adatairól, a vadászat irányairól és specializálódásáról, amelyek döntően összefüggnek az emberrel.'6 Az összes, be nem mutatható vizsgálatok és kronológiai megfigyelések azt mutatják, hogy Közép- és Kelet-Európa területe két oldalról, nyugat és kelet felől népesedett be -a kultúrák elterjedése két irányból történt. Ezeknek a műveltségeknek a gyökere valahol délen, Európán kívül közös volt és valószínűleg nem tévedünk, ha ezt a területet Észak-Afrika és Közel-Kelet térségére helyezzük. A középső-paleolitikum alapját feltehetően nyugaton és keleten is az idős szakóca- és szilánkiparok képezték — és a közös törzs két ága, a két ágon történő beáramlás lehet oka azoknak a fejlődési paralleleknek is, melyeket egyes esetekben észlelünk (ld. 2. tábla). A középső-paleolit iparok megjelenésének okára ezen a földrajzi övezeten hasztalan magyarázatot keresnünk. Lehetséges, hogy az egész folyamatot a népesség megnövekedése 16

Az ide vonatkozó adatokat Id. M. Gábori: i. m. 1976. 187-208 és az egyes földtajzi régiókról szóló fejezetekben. - Az ökológiai vizsgálatoknak lényeges eredménye, hogy a vadászat specializálódása, amelynek eddig csak egy-két nyomát ismertük, már a középső-paleolitikumban számos helyen és sokirányúan kifejlődött.