Századok – 1977

Folyóiratszemle - Priscott; Dave: A Kommunista Párt és a Munkáspárt 1359/VI

FOLYÓIRATSZEMLE 1359 Végrehajtó bizottsága" (VCIK) és a Népbiztosok Tanácsa, sőt párt- és szovjet szervek is gyakran kezdeményezték megalakításukat. 1918-1919-ben a polgárháborús körülmények, a Vörös Hadsereg ellátása szabta meg tevékenységüket, 1920-2l-ben az ellenforradalmi erők maradványainak felszámolása, a gazdasági élet helyreállítása lett az elsődleges feladatuk. A falusi forradalmi bizottságokról 1920 februárjában a Belügyi Népbiztosság rendelete intézkedett. A 300 főnél többet számláló falusi településeken írta elő a bizottságok létrehozását. Feladatukként jelölte meg a felsőbb szovjet szervek utasításainak végrehajtását, a rend biztosítását, kollektív gazdaságok szervezését, a kulturális építő munkát és a lakosság politikai mozgósítását. A forradalmi bizottságok megalakulásának körülményeit illusztrálva Bug aj megemlíti, hogy 1918 júliusában és augusztusában a belső orosz kormányzóságokban több, mint 200 kuláklázadás robbant ki. A Penzai Szovjet mellett már májusban, a Cseh Hadtest lázadása után meglakították a forradalmi bizottságot. Az ellenforradalom kiszélesedésével Kazanyban is hasonló lépés következett. Dutov atamán lázadása után az orenburgi szovjet eszer vezetői képtelenek voltak fellépni a forradalom védelmében. A bolsevikok V. V. Kujbisev vezetése alatt hoztak intézkedéseket az ellenforradalom megfékezésére. Működtek forradalmi bizottságok - illegálisan - az ellenforradalmi erők által átmenetileg ellenőrzött területeken is (Krim, Kaukázus, Ukrajna). Az 1918-ban szervezett „kombedek", a szegényparaszt bizottságok, amelyeknek száma 120 ezer körül volt, hasonló funkciót töltöttek be. A rendkívüli, polgárháborús körülmények megszűntével a forradalmi bizottságok fokozatosan átadták helyüket az újjáéledő szovjeteknek. A Népbiztosok Tanácsa már 1920 elején elfogadott egy erről szóló dokumentumot. A helyi politikai viszonyokat azonban nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Szibériában, az Uraiban, a Kaukázus egyes vidékein, a Krimben 1921-ben is szükség volt még a forradalmi bizottságok működésére. Az ellenforradalmi erők maradványainak, a kulák bandáknak a felszámolása komoly feladatot jelentett. A Kaukázus északi előterében 1920 folyamán még kb. 115 ún. banda tevékenykedett, csaknem 10 ezer fegyveressel. Hasonló jellegű és méretű problémák jelentkeztek Szibériában, az Uraiban és a Volga vidékén is. Voltak körzetek, ahol még az 1920-as évek második felében is szükség volt a forradalmi bizottságok működtetésére. Voproszi isztorii, 1976. 11. szám 3-17. L M DAVE PRISCOTT: A KOMMUNISTA PÁRT ÉS A MUNKÁSPÁRT „Minden kommunista párt számára kulcskérdés, hogy helyes viszonyt alakítson ki a munkásosztály tömegszervezeteivel, amelyek gyakran reformista irányítással működnek" - indítja cikkét a szerző, s mindját hozzáteszi, hogy Angliában számukra az alapkérdés nyilvánvalóan a Munkáspárttal megteremtendő együttműködés. Priscott aláhúzta, hogy a Munkáspárt föderatív szervezeti elvek alapján épült fel. Vizsgálódásainak középpontjába a szocialista elvek és a munkásmozgalom találkozását állította. Megállapította, hogy az 1899-es nyitó fázisban a pártszervezkedéshez a működő angol szocialista szervezetek, a marxista igényű Szociáldemokrata Föderáció, s a reformista Független Munkáspárt, illetve a fábiánusok egyaránt csatlakoztak. Ennek ellenére a Munkáspártnak nem volt szocialista programja. Amikor pedig a Munkáspárt 1901. évi második konferenciáján a Szociáldemokrata Föderáció (SDF) határozati javaslatot terjesztett elő a szocialista elvek elfogadására, - s ezt elvetették, akkor az SDF kivált a Munkáspártból. Ugyanakkor, a másik oldalon a szakszervezetek éppen ekkor, a nevezetes Taff Vale-féle szakszervezetellenes bírói döntés után fordultak nagyobb érdeklődéssel a politikai mozgalom felé, s csatlakoztak a Munkáspárthoz. így azután miután a SDF „szektás módon" vonult vissza a pártból, a Munkáspárt keretein belül nem képviselték a marxi alternatívát. A Munkáspárt ideológiájára kettős hatás volt a jellemző: egyfelől a liberális, másfelől a fábiánus, nem marxista szocializmus.