Századok – 1977

Folyóiratszemle - Sesztak; Ju. J.: Az eszer-maximalisták csődje 1356/V

FOLYÓIRATSZEMLE 1357 küldöttei tanácskoztak. Levették a napirendről a terrort és a „forradalmi kisajátítást". A szovjetekben, az üzemi bizottságokban kívánták képviselni a dolgozó nép érdekeit. Szovjethatalmat és a háború befejezését követelték. Gazdasági téren az iparági szakszervezetek kezébe akarták adni az irányítást. A hatalom osztályjellegét figyelmen kívül hagyták, a párt szerepét lebecsülték, s a szindikalizmus jegyei is kimutathatóak a konferencia állásfoglalásaiban. 1917 októbere után a bolsevik szovjethatalom ellenzékéhez sodródtak. A baloldali eszerekkel, az internacionalista mensevikekkel együtt léptek fel a letartóztatott kadet vezetők érdekében, tiltakoztak újságjaik bevonása ellen, sőt 1918 januárjáig az Alkotmányozó Gyűlés híveivé szegődtek. 1918 tavaszán eszmei-politikai bizonytalanságuk egyre nyilvánvalóbb lett. Egyetértettek az Alkotmányozó Gyűlés feloszlatásával, de elvetették a proletárdiktatúrát, a párt vezető szerepét. Pártok nélküli szovjeteket hirdettek, mint az igazi néphatalom biztosítékait. A bolsevikokat a hatalom kisajátításával vádolták. A Népgazdasági Tanács kezéből a Szovjetek összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottsága (VCIK) hatáskörébe javasolták a gazdasági ügyeket. Máskor viszont a VÖK feloszlatását követelték, s a szovjetek állandó kongresszusára testálták a végrehajtó hatalmat is. Hirdették az ellenforradalom elleni harc szükségességét, de nem értettek egyet a reguláris Vörös Hadsereg felállításával. Területi elv szerint, választott parancsnokokkal javasolták megszervezni a forradalom védelmét. A Breszt-Litovszk-ot elutasító kórusban hallatták szavukat. 1918 áprilisában tartott II. konferenciájuk is tükrözte ezt az eklektikus következetlenséget. Ezt követően a baloldali eszerekkel törekedtek blokkot alkotni a bolsevikok ellen. F. Ju. Szvetlov, egyik vezetőjük részt vett az eszer balszárny II. kongresszusán, közös frakció alakítását sürgette a szovjetekben, majd tárgyalások után a helyi szervezetek egyesülését is célszerűnek ítélte. Mindkét politikai csoport központi fóruma felhívással fordult a helyi szervezetekhez, amelyben az együttműködésre biztattak. Az V. összoroszországi Szovjetkongresszusra Kronstadtból már a hatalom decentralizálását követelő közös frakciót delegáltak. Tulában harci csoportjaikat egyesítették. Az Uralvidék egyes városaiban gyakorlatilag összeolvadtak. Aktívan támadták a szegényparaszt bizottságokat, reményeket fűztek a bolsevik párt széthullásához, számítva az ún. baloldali kommunistákra. Helyenként az eszerek ellenforradalmi fellépéseibe is belesodródtak. A Szovjetek V. összoroszországi kongresszusán védelmükbe vették Szpiridinováékat, helytelenítették a szovjetből való kizárásukat, lázadásukért a bolsevikokat tették felelőssé. 1919 januárjában a szakszervezetek II. kongresszusán újra szindikalizmusuknak adtak hangot. 1918—J 919 fordulóján a Vörös Hadsereg sikerei, a német forradalom hírei, Breszt-Litovszk semmisnek tekintése, s egyáltalán a bolsevik szovjethatalom szilárdulása az eszer-maximalisták soraiban bomlási folyamatot indított el. Egyik fellegvárukban, Szamarában a vezetők is a bolsevik párthoz csatlakoztak. IV. konferenciájukon 1918 decemberében már felső vezetésükben is jól elkülönült a baloldal (N. V. Archangelszkij, A. I. Berdnyikov, F. Ju. Szvetlov) a jobboldaltól (A. Zverin, G. Nyesztroev). 1919 áprilisában az V. konferencián véglegessé vált a szakadás. A baloldaliak az eszer baloldal sorsától féltették az irányzatot, ezért léptek ki az eszer maximalisták szövetségéből és alakították meg a Maximalista Szövetséget. Aktívan bekapcsolódtak a Kolcsak elleni harcba, a bolsevikokkal együtt védték a szovjethatalmat, Ukrajnában is. A szovjet konresszusokon pozitív politikai szerepük volt. A VCIK-n belül is külön frakcióval rendelkeztek. Természetesen adódtak konfliktusok. Egyes helyeken gyűléseiket bolsevik ellenes fórummá züllesztették, gyakran ezért is ütköztek össze a Rendkívüli Bizottsággal. Előfordult, hogy magának Szverdlovnak kellett beavatkozni a jóviszony megőrzése céljából. Ez is hozzájárult, hogy 1920 áprilisában mint szervezet megszűntek, s beléptek a bolsevik pártba. Az 1919 áprilisi szakadás jobbszárnya — ők továbbra is eszer-maximalistáknak nevezték magukat —, egyre nyíltabban szovjetellenes irányba torzult. Röplapokat adtak ki, harci csoportokat szerveztek. A bolsevik pártdiktatúrát a pártoktól mentes szovjetek hatalmával hirdették felváltani. Szamarában összeesküvésbe keveredtek, Moszkvában az anarchistákkal együtt tüntettek, ,»fogyasztói kommunizmust" követelve. Szovjet Távol Keleten 1920 tavaszáig együttműködtek a bolsevikokkal. Közös partizánalakulataik voltak. Az ütköző állam kérdésében alakult ki nézeteltérés. Több hadbírósági ítélet jelezte a viszony elmérgesedését. A NEP kezdeti szakaszán, azzal szemben élénkült meg még tevékenységük. A szovjethatalom megszilárdulása, a tömegbázis hiánya egyre inkább elszigetelte az ortodox maximalistákat, s az 1920-as évek közepére megszűntek, mint számottevő politikai tényező. Voproszi isztorii, 1977. 1. szám 30-46. L M.