Századok – 1977

Folyóiratszemle - Garmiza; V. V.: A Direktórium és Kolcsak 1354/VI

FOLYÓIRATSZEMLE 1355 A szovjet hatalom földreformja megnyerte a középparasztokat és ezzel szűkítette az eszerek bázisát. A különböző ellenforradalmi rendszerek fontos támasza, a „cseh hadtest" egyre passzívabb lett, miután a regionális érdekek eszközévé akarták tenni. A Vörös Hadsereg sikerei szintén megingatták az „Autonóm Szibéria" politikai egységét. A városokban (Omszk, Tomszk) a munkásság elégedetlensége, sztrájkjai okoztak gondot, akik a kispolgári demokrácia és a burzsoá-monarchista elemek együttműködése ellen léptek fel, szovjetjeik védelmében. Ezáltal szükségképpen balratolódtak, s a bolsevikok bázisát szélesítették. A parasztok a monarchista, nagybirtokos elemek színrelépését fogadták bizalmatlanul. A fehér ellenforradalom hadseregébe se szívesen mentek. A két legjelentősebb társadalmi erőnek ez a viszonyulása képezte az alapját a kibontakozó partizánmozgalomnak, amelyet a május óta illegalitásba kényszerített bolsevikok szerveztek és irányítottak. A bolsevikok vezette forradalmi erők fellépése miatt vallott kudarcot a kispolgári demokratikus és burzsoá-monarchista erők összefogási kísérlete 1918 július-augusztusában, akik együttműködésük hatékonyabbá tételéről tanácskoztak augusztus végén Cseljabinszkban. Ennek alapján ült össze Ufában az ún. „Állami Tanácskozás" szeptember 8-án. A 170 tagú fórum hosszas viták után öt tagú Direktóriumot hozott létre, összetétele nem a tanácskozás pártösszetételét tükrözte. Tagjait személyi tekintélyük alapján nevezték ki, ideiglenes jelleggel. 1919 januárjában készültek összehívni az alkotmányozó gyűlést, amely a végleges politikai berendezkedést alakította volna ki. A Direktórium elnöke az eszer N. D. Avkszentyev lett. Tagjai: a kadet N. I. Asztrov, a „Megújulási Szövetség" vezetője, a monarchista V. G. Boldúev tábornok, P. V. Vologodszkij a Szibériai Ideiglenes Kormány elnöke és N. V. Csajkovszkij, az egykori népközé járó emigráns narodnyik, most mint népi szocialista. Ténylegesen azonban csak Avkszentyev és Boldirev irányította a Direktóriumot, a többieket az eszer Zenzinov, a kadet Vinogradov és a monarchista Szapozsnyikov helyettesítette. A Direktórium létrejötte, összetétele, programja, tevékenysége egyaránt bizonyítja: ideiglenes, átmeneti kompromisszum volt. Az eszerek szűkülő bázisukat akarták eUensúlyozni ezzel a politikai szövetséggel, amelyet a kadet és monarchista tiszti elemek vezető szerepe jellemzett. Ez utóbbiak a kispolgári demokraták révén reméltek társadalmi támaszt találni. A Direktórium összetételével a monarchista, tiszti elemek az eszerek bevonása miatt voltak elégedetlenek. A szibériai kereskedő burzsoázia nyíltan katonai diktatúrát követelt. A kozákok autonóm jogaik korlátozását sérelmezték. Az eszerek alkotmányozó gyűlést, parlamentáris formákat sürgettek, amelyek nekik biztosítottak volna többséget. A katonákat csak eszköznek tekintették a bolsevikokkal szemben. A Direktórium programja a burzsoázia ellenforradalmiságát tükrözte. Oroszország egységének helyreállítását tűzte ki célul, - a bolsevikok megdöntésével. A pártharcoktól független, erős hadsereget akart. Nem ismerte el Breszt-Litovszk diktátumait, a háború folytatását ígérte. A helyi önkormányzat, a regionális és nemzetiségi kulturális autonómia is szerepelt programjában. A magánvállalkozás szabadsága mellett szállt síkra, a föld magántulajdon elvét hirdette, de a munkás törvényhozást is napirenden akarta tartani. A Direktórium székhelye körüli vita tükrözte a kompromisszum labilitását, s hogy Omszkban maradtak, az a burzsoá-monarchikus elem hegemóniáját mutatta. A Direktórium kormánya szintén ezeknek az erőknek a befolyása alatt állott. Az addig is bizonytalan, ellentmondásos politikai kompromisszum november folyamán jutott válságba, hogy végül a nyíltan ellenforradalmi katonai diktatúrának adja át a helyet. 1918. november 4-én a Direktórium kormánya összoroszországinak hirdette ki magát. Ez maga után vonta a helyi kormányok, bizottságok korlátozását, felszámolását, ami a belső ellentéteket élezte. Feloszlatták az eszerek által vezetett önkéntes katonai alakulatokat. Ezek Jekatyerinburgban tartott tanácskozásukon tiltakoztak ugyan, de minden eredmény nélkül, ami erőtlenségüket bizonyította. Az átkeresztelt kormány minden forradalmi vívmányt felszámolt. Hiábavalónak bizonyult V. Csernov fellépése, aki az eszer Központi Bizottság nevében ítélte el a Direktórium politikáját. Annál is inkább hiábavaló volt, mert maguk az eszerek sem voltak egységesek. A jobboldaliak, a helyi tekintélyek a Direktórium mellett maradtak. Az ingadozó közép feléjük hajlott. A 30-40 baloldali, Csernowal az élen nem rendelkezett helyi kapcsolatokkal, a tömegekre is hiába appellált, mivel azok a bolsevikokat követték. Ebben a helyzetben a Direktórium megosztottsága tovább fokozódott. Avkszentyev, Zenzinov a szeptemberi megállapodásokra hivatkozott, egyes monarchista tisztek nyílt katonai diktatúrát sürgettek, s az eszerek letartóztatását követelték. Boldirev tábornok óvatosságra intett, mert a külső ( antant) segítség megérkezése előtt félt a tömegek radikalizálódásától. A külső segítség a Direktórium külpolitikai elismerésétől függött. Az antant októberig várt ezzel. Egyrészt, mert a Direktóriumba