Századok – 1977
Történeti irodalom - Novaja Isztorija (Vtoroj period).(Ism. Niederhqauser Emil) 1331/VI
TÖRTÉNETI IRODALOM 1331 NOVA JA ISZTORIJA. (VTOROJ PERIOD) POD RED. E. E. JUROVSZKOJ I I. M. KRIVOGUZA (Moszkva, Vüszsaja skola. 1976. 542 1., meU.: 2 térk.) ÚJKORI TÖRTÉNELEM (MÁSODIK SZAKASZ) Az 1870—1918 közti korszakot tárgyaló második kötettel be is fejeződött az újkor történetét tárgyaló tankönyv (az I. kötet ismertetését ld. Századok 1973. 107. évf. 2. sz. 474—475.1.). A felsőfokú történészképzés tankönyvének szánt kötet, mint már az első ismertetésben is jeleztük, a Szovjetunióban alkalmazott tanulmányi rendhez igazodva, Európa és Amerika országainak a történetét nyújlja, kivéve a Szoyjetúniót, ill. az orosz birodalmat, niert ezt, meg Ázsia és Afrika népeinek a történetét külön előadásokban hallgatják a főiskolások. A korszak általános vonásait azonban az egyetemes történeti órákon hallgatják, s ezekhez készült a könyv. Hadd mondjuk meg mindjárt a bevezetőben, a fentebb jelzett, szervezeti jellegű korlátokat beleszámítva igen jó, korszerű összefoglalást kapunk a kötetben, a fő vonások és az egyes országok tekintetében egyaránt. Az eddigi tárgyalásmóddal, a beosztás hagyományaival szakítva a kötet három részre bontva tárgyalja a korszakot, az első, igen rövid rész a francia-porosz háborút és a Párizsi Kommünt, a második általános áttekintést ad a gazdasági, társadalmi és politikai fejlődésről az egész szakaszon át, és az egyes országok történetét, a harmadik pedig megint összefoglaló fejezeteket a nemzetközi munkásmougalomról, a nemzetközi kapcsolatokról, az első világháborúról, és a tudomány és technika, ül. az irodalom és a művészetek fejlődéséről. Az imperializmus korszakát nem különítik el a szerzők a 19. sz. utolsó harmadától, csak az egyes fejezeteken belül, az országok tárgyalásánál bontják ennek megfelelően a gazdasági fejlődés leírását, az általános fejezetben pedig az egyes nagyhatalmak imperializmusára jellemző sajátos jegyeket emelik ki. Az ország-történetek rövid gazdasági alfejezetek mellett nagyjából a politikai köztörténetet és a munkásmozgalom történetét ismertetik. Az országonkinti tárgyalást (amelybe az angol dominiumok tárgyalása is beletartozik, közvetlenül Anglia után) a kelet- és délkelet-európai népek vonatkozásában nem tarlják be a szerzők: van külön, jól sikerült fejezet Ausztria-Magyarországról, de külön fejezet Csehországról és Szlovákiáról, a lengyel népről és Délkelet-Európa népeiről, akár volt ebben a korszakban saját államuk, akár nem. Persze, ha a szerzők itt bizonyos mértékben a mai helyzetre való tekintettel eltértek a tárgyalás alapvető rendjétől, akkor ezt Finnország esetében is érdemes lett volna megtenni. Az alapvetően földrajzi jellegű különválasztás (ami persze a gyakorlatban — az angol dominiumok révén - azt eredményezi, hogy a fehér ember lakta területekről esik szó) a kapitalizmus kiteljesedésének a korában már meglehetősen eltér a tényleges gazdasági és társadalmi fejlődés súlypontjaitól. A kötet végeredményben a tőkés fejlődésben már ekkor többé-kevésbé jelentős, vagy legalább is ezen az úton elindult államokat tárgyalja, ezért erősen érződik a japán fejlődés bemutatásának hiánya, míg ugyanakkor az amúgy is elég röviden tárgyalt latinamerikai fejlődés itt már sokkal inkább az ázsiai és afrikai fejlődéssel volna rokonítható. Az előző kötetből hiányzó fejezet a nemzetközi kapcsolatok történetéről itt megvan, ezért fölöslegeseknek tűnnek az egyes nagyhatalmak külpolitikáját az illető ország 16*
