Századok – 1977

Történeti irodalom - Niederhauser Emil: Nemzetek születése Kelet-Európában (Ism. Palotás Emil) 1324/VI

TÖRTÉNETI IRODALOM 1325 bemutatását találjuk, míg a második részben a módszeres tárgyalásba bevont tizenhat nemzet belső fejlődését kísérhetjük egyenként nyomon. Az első, általános tájékoztatást szolgáló fejezetben Niederhauser egy fiktív utazás kapcsán tágívű körképet rajzol a három nagy birodalom alkotta keleteurópai térség gazdasági-társadalmi állapotáról az 1840-es évek táján. E képen a legszembetűnőbb vonás a lehangoló elmaradottság, az általános szegénység, a mindenütt kínzó nyomorúság. Az indításnak szánt bevezető oldalakon a gazdasági állapotok érzékeltetése talán a kelleténél egyszínűbbre sikeredett. Az összegező mondat: „az egész társadalmi rend egyre mélyebben merül el ebben a mindennapi, látszatra mozdulatlan, valójában mégis a hanyatlás felé igyekvő válságban" (7.1.) netán ellenvetést válthat ki a munkába éppen belemélyedni készülő olvasóban, ám a munka egésze vitathatatlanná teszi, hogy a tárgyalt időszakban a hanyatlás vagy válság állapotának rögzítése mellett a változás, a kibontakozás, a születés érzékeltetése legalább ugyanolyan fontos. Másként nem is lehet, a mű témáját éppen ez utóbbi folyamat — annak sajátos vetülete - képezi. A szerző az általános gazdasági háttér részletezésével tehát némileg ugyan adósunk marad (s ennek részbeni igazolását megadja az a többször említett körülmény, hogy a kortársak tudatában a gazdasági kérdések másodrendűeknek tűntek), viszont a tulajdonképpeni téma: a nemzeti mozgalom — nemzeti gondolat jegyében zajló kulturális, politikai, ideológiai átformálódás közvetlen objektív alapját s egyben a magyarázat biztos támaszát képező társadalmi szerkezet árnyalt bemutatására annál nagyobb gondot fordít. A feladat eléggé összetett. A térséget benépesítő 16 népcsoport az esetek jórészében több birodalom között s ezen belül esetleg egy birodalom több országa vagy országrésze között megosztva élt. Az eltérő viszonyok és a fejlettségbeli különbségek okozta roppant tarkaságban a szerző a ma már klasszikusnak nevezhető felosztás révén teremt világos áttekinthetőséget: azon népek, amelyek rendelkeztek „saját" feudális uralkodó osztállyal s az ebből fakadó privilégiumokkal, előnyösebb helyzetben voltak, mint a kiváltságokkal, gazdasági hatalommal bíró osztályt nélkülözők. Kétségtelen tény, hogy a történelem tanúsága szerint bizonyos feudális-rendi érdekek védelmezése, ha párhuzamosan haladt ugyancsak bizonyos polgári-nacionalista törekvésekkel, kedvező lehetett az utóbbiak érvényesülésére is, különösen a kezdeti szakaszban. (Más kérdés persze, hogy legtöbbször a fcö/csőrt hat ásnak ilyenkor érvényesülő kettős eredményéből csupán a pozitív oldalt szokás emlegetni.) A társadalmi szerkezetnek fentebb jelzett két csoportra osztása eredetileg a Habsburg birodalom viszonyainak magyarázatára keletkezett, majd a keleteurópai összehasonlítás divattá válásakor szinte fenntartás nélkül jóval tágasabb térre teijesztették ki. Az orosz birodalom európai területén alkalmazása nem ütközik különösebb nehézségbe, viszont a sajátos és „feudálisnak" csupán feltételesen nevezhető török birodalom esetében óvatos eljárásra van szükség. Niederhauser elemzéseiben helyeselhető módon finomabb megkülönböztetéseket is alkalmaz. Elteijedt felfogás szerint Kelet-Európában a „nemzeti újjászületés" első fázisában kulturális célkitűzések dominálnak. Niederhauser ezeknek szenteli munkája második fejezetét. A kezdeteket vizsgálva rögtön egy nehezen megválaszolható kérdésbe ütközünk: miért indulnak meg a modern nemzeti mozgalmak, mi idézi elő a burzsoá nemzet kialakulásához vezető átalakulást? Aligha kétséges bárki előtt is, hogy nem egytényezős e folyamat, a választ sokrétű, autonóm okok együttese adhatja meg. A szerző túlzó szerénységgel azt állítja, hogy e kérdés megválaszolásánál egyelőre sejtésekre vagyunk