Századok – 1977

Történeti irodalom - Simon Györgyi lásd Molnár József - Simon Róbert: A mekkai kereskedelem kialakulása és jellege (Ism. Hegyi Klára) 1321/VI

1322 TÖRTÉNETI IRODALOM és politikai befolyását Arábiában, s meghatározni azt az időpontot, amikor ez a befolyás, s benne kereskedelmi tevékenységük megszűnik. Ez a világtörténelmi háttér adja meg a mekkai kereskedelem terminus a quo-ját, kialakulásának és megerősödésének lehetséges időbeli lefolyását. A szerző gondos történeti és filológiai elemzés után arra a következtetésre jut, hogy Mekka kereskedő tevékenysége nem egy csapásra és nem a 6. század elején született, hanem egy hosszabb időre elnyúló folyamat eredménye, ami csupán a század végén fejeződött be. A 6. század utolsó három évtizedében meggyengült, majd teljesen megszűnt az utolsó rivális, a Lahmidák ellenőrzése, s a kialakuló politikai vákuumban az addig nomád állattenyésztő Kurais törzs előtt ritka történelmi lehetőség nyüt bekapcsolódni a közvetítő kereskedelembe. Mohamed fellépésének idején a törzs már kezében tartotta az arab félszigeten átmenő kereskedelmet. Mekka állandó településsé, várossá válásának, új gazdasági tevékenysége kialakulásának a riválisok kiesése azonban csak az első, bár legfontosabb feltétele volt. A folyamat azt is megkövetelte, hogy Mekka és lakosai biztonságot és sérthetetlenséget élvezzenek a környező és a kereskedelmi utak mentén élő törzsektől. A szerző a mekkai kereskedelem egyik, a tipikustól eltérő jellemzőjének éppen azt a módot tartja, amellyel a Kurais törzs megszervezte ezt a biztonságot. Véleménye szerint a kereskedelem a p re kapitalista társadalmakban, s a nomád társadalomban különösen, elválaszthatatlan a háborútól. Háborút provokál maga a kereskedelmi tevékenység, mert folytatói minél több terméket igyekeznek — akár rablás útján — áruvá tenni, s ugyanezt teszik a nomád törzsek is, mert pusztán létfenntartási javakat — s ebből sem elegendőt — termelő gazdaságuknak törvényszerűen ki kell egészülnie legelők, kutak, kész termékek erőszakos megszerzésével. Ebben a közegben a távolsági kereskedelem biztonságát a törzseknek vagy katonai alávetésével, vagy békés megnyerésével kellett megteremteni. A tipikus módszer az első volt. Mekka, mivel kereskedelmét a hagyományos törzsi társadalom talapzatán szervezte meg s így sem katonai erővel, sem egy mégoly kezdetleges államiság nyújtotta előnyökkel nem tudta védeni, az utóbbira, a nehezebb és labilisabb módszerre kényszerült. A békés kereskedelem megszervezésének eszközei közül a szerző a humsz és az iláf intézményeit tartja a legfontosabbaknak. A humsz olyan törzsek vallási-rituális egységét hozta létre, amelyek a mekkai kereskedelem útvonalát ellenőrizték, egyben lehetőséget adott a Kurais törzsnek a feltétel nélküli exogámiára, hogy így a szövetségi kötelékeket házasságokkal is erősítse. A következő állomás, az iláf, már azt célozta, hogy kétoldalú megállapodásokkal gazdaságilag érdekeltté tegyék a törzseket a mekkai kereskedelemben: az előbbiek szabad átjárást engedtek területükön a Kurais karavánjainak, s ezért az utóbbiak elszállították a távoli piacokra a törzsek terményfeleslegét. Ez a békés eszközökkel megszervezett közvetítő kereskedelem jellegében teljesen eltért a többi nomád vagy letelepedett arábiai törzs kereskedelmétől. Simon Róbert könyve utolsó fejezeteiben ezzel a kérdéskörrel foglalkozik, s ezek munkája legérdekesebb és legértékesebb részei, olyan magas szintű elméleti általánosítással, amilyennel ennyire speciális történeti kérdéseket tárgyaló munkákban ritkán találkozik az olvasó. Az iszlám előestéjén az arábiai helyi piacok, a bennük folyó kereskedelem, a különféle kapcsolatok és résztvevők számbavétele során csupán egyetlen állandó elemet találunk, a nomád törzseket, ők a kezdeményezők, ők teremtik meg a kapcsolatot - ha kell, erőszakkal - a letelepedett oázislakókkal és a két szomszédos nagyhatalommal. Erre