Századok – 1977

Beszámoló - Magyar–angol történész konferencia (Juhász Gyula–Niederhauser Emil) 1305/VI

MAGYAR-ANGOL TÖRTÉNÉSZ KONFERENCIA 1977. április 25-29. közt zajlott le Londonban az első magyar-angol történész konferencia, a Brit Történészek Nemzeti Bizottságának és a londoni egyetem történeti intézetének a rendezésében. A témák a magyar, az angol és általában az európai történelem számos kérdését vetették fel. Az első nap előadója Pacin Zsigmond Pál akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének az igazgatója volt. „A magyarországi agrárfejlődés 'elkanyarodása' a nyugat-európaitól a 15-17. században" c. előadásában a lengyel analógiából indult ki, amelyet Witold Kula ügy fogalmazott meg, hogy Lengyelország ebben az időszakban Nyugat-Európa gabonatára volt, mégsem következett be a modernizálás. Magyarország a 17. századra ugyanolyan helyzetbe került, mint Lengyelország, holott még gabonakivitele sem volt, mert a szállítási költségek igen magasak voltak, Danzigból olcsóbb volt Velencébe gabonát vinni, mint Nagyszombatból. A magyarországi fejlődés a 15. század derekára még más jellegű volt. A föld 40%-a mindössze 60 főúr kezén volt, de zömmel jobbágytelkek formájában, a korabeli urbáriumok tanúsága szerint a saját kezelésű földesúri föld elenyésző volt. A robot is csak évi 1—2 napot tett ki. A terményszolgáltatások közül a kisebb ajándékok (munera) mellett a kilenced volt az alapvető, csakhogy még ezt sem hajtották be mindenütt. Az első helyen említett jövedelem a pénzjáradék volt (census Ordinarius, taxa extraordinaria, az utóbbi a terményjáradék megváltása). A nagybirtok maga is vásárolt élelmiszert, ami a városi fejlődéssel együtt jelentős piacot kínált a tehetős parasztságnak. A városi fejlődés ugyan a század második felében az erős nyugati behozatal miatt megtorpant, a szarvasmarha-kivitel viszont növekedett. A jobbágyság emelkedőben volt, elhagyta a Leibeigenschaft szakaszát, tehát nagyjából a nyugat-európainak megfelelő irányban haladt a gazdasági fejlődés. A 15. sz. végétől kezdve azonban a fejlődés más irányt vett. A nagybirtok bekapcsolódott a piaci értékesítésbe. Három politikai történeti fordulóponttal esett ez egybe: 1490, a központosítás politikájának a bukása, 1514, a parasztháború leverése és az örökös röghözkötés, és 1526, az állam elbukása. Már az első esemény után megindult a feudális uralkodó osztály támadása a városok és a jobbágyság ellen, a robotot heti egy napra emelték. A piac felé való tájékozódásban a fő ösztönzőt az árforradalom jelentette, amely Magyarországon már a századfordulón jelentkezett, az 1530—40-es években erősödött és az 1570-es évektől kezdve felgyorsult. A mezőgazdasági termények ára sokkal gyorsabban emelkedett, mint az iparcikkeké. A bor, a szarvasmarha és a gabona értékesítését most már a nagybirtok ragadta magához, a paraszti bortermelést terményszolgáltatásként vette