Századok – 1977

Beszámoló - Magyar–Szovjet történész tanácskozás Szibériában és a Távol-Keleten (Mayer Mária) 1292/VI

MAGYAR-SZOVJET TÖRTÉNÉSZ TANÁCSKOZÁS 1297 fejlődésének egyik általános törvénye. Azt, hogy egy nép a másiktól tanulva meggyorsítja saját fejlődését, sokan felismerték a marxizmus előtti gondolkodók és politikai vezetők közül is. Nem kell messze menni a példákért, - mondotta Vass Henrik. — Ki nem tudná, hogy Oroszország polgári fejlődésének elindítója, I. Péter cár mi mindent megtett, hogy a fejlettebb nyugat-európai módszereket orosz földön meghonosítsa? Vagy ki tagadhatná, hogy a nagy francia forradalom eszméi a 18. század végén és végig az egész 19. századon milyen termékenyítő, átalakító hatást gyakoroltak valamennyi európai ország, sőt, távoli földrészek társadalmára? S hogyan gyűrűztek ezek a hatások nemzeti elemekkel gazdagodva országról-országra, hogy példának csak a magyar jakobinusokat, az orosz dekabristákat, majd az 1848—49-es európai forradalmakat, s közöttük a magyar polgári forradalmat és szabadságharcot említsem. Ismeretes, — folytatta Vass Henrik előadásában - hogy Lenin - a történelmi helyzet különbözősége ellenére — milyen nagy jelentőséget tulajdonított a proletárforradalom és a proletárdiktatúra első kísérletének, a Párizsi Kommün tapasztalatának. Ismeretes az is, hogy Lenin éppen a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat megelőző években, amikor elemezte, hogy Oroszország munkásosztályának miért sikerült kiállnia minden megpróbáltatást az 1905-1907. évi forradalom veresége után és hatékonyan felkészülnie az új forradalomra, egyben azt is hangsúlyozta, hogy a Bolsevik Párt kezdettől fogva az egész világ munkásai forradalmi harcának tapasztalataira is támaszkodott. Hasonlóképpen az oroszországi forradalmi harc is állandó befolyással volt — és hozzátehetjük, hogy befolyással van ma is, - a világ forradalmi folyamatára, saját tapasztalataival és hagyományaival gazdagította és állandóan gazdagítja azt." „A haladó és forradalmi eszmék országhatárokat nem ismerő, feltartóztathatatlan áramlása: történelmi tény, - emelte ki előadásában Vass Henrik. — Nem azonosítható a 'forradalom exportjáról' szóló újból és újból felelevenített polgári propagandaszólammal. Viszont a történelmi tények sokasága bizonyítja, hogy a nemzetközi burzsoázia, mindannyiszor az ellenforradalom exportjához folyamodott (és folyamodik), valahányszor a kapitalizmus létét veszélyeztető eseményre, történelmi fordulatra került (vagy kerül) sor... A haladó eszmék. .. utat törnek maguknak, s a régiek, az elavultak fokozatosan elvesztik befolyásukat. Ez a történelmi fejlődés objektív törvénye. A szocialista forradalom folyamatában ez a két alapvető sajátosság érvényesül: egyfelől a forradalmi eszmék és tapasztalatok megállíthatatlan terjedése, másfelől pedig a forradalomnak saját talajon - külső beavatkozás nélkül történő - megérlelődése és lefolyása — mondotta. Ezzel függ össze a nemzeti és a nemzetközi érdekek törvényszerű összekapcsolódása a szocialista forradalomban és a létrejövő szocialista rendszer egész gyakorlatában." Előadása további részében Vass Henrik részletesen foglalkozott a nemzeti függetlenség és az internacionalizmus kapcsolatával napjainkban, a nacionalista nézetek gyökereivel hazánkban, a Szovjetunióhoz való viszony kérdésével, azzal a folyamattal, amelynek eredménye a proletár nemzetköziség átalakulása szocialista nemzetköziséggé. „Az internacionalizmus komplex problémaköre napjainkban a nemzetközi ideológiai konfrontáció eddig nem tapasztalt hevességű pergőtüzébe került, — mondotta Vass Henrik. — Az antikommunista propaganda - mint az imperialista törekvések legfőbb ideológiai-politikai segédeszköze — felismerte, hogy ez a frontszakasz döntő jelentőségű abban a történelmi küzdelemben, amely világméretekben folyik a régi és az új között, az 13 Századok 1977/6