Századok – 1977

Folyóiratszemle - Alexander; John T.: II. Katalin; a pestisjárvány és a moszkvai ipar problémája 189/I

FOLYÓIRATSZEMLE 189 JOHN T. ALEXANDER: II. KATALIN, A PESTISJÁRVÁNY ÉS A MOSZKVAI IPAR PROBLÉMÁJA A szerző — a kansasi egyetem oktatója - idevágó kutatásait a véletlen eredményének tartja. Leningrádban, a Szovjetunió Központi Levéltárában a szenátusi iratok tanulmányozása közben akadt rá II. Katalin egy 1771. szeptember 24-ről kelt, saját kézírású, titkosnak minősített feljegyzésére: ,Jtt adjuk szenátusunk tudtára, mint törvényt, amelyet ne tévesszenek szem elől, hogy minden nagyüzemet ki kell telepíteni Moszkva városából, s egyetlenegyet sem szabad otthagyni, az ottani kézműves műhelyeket kivéve. . ." Természetesen izgatta a rendkívüli előterjesztés magyarázata. Az egyik ok különben kézenfekvőnek tűnt: az irat a pestisjárványra vonatkozó levelezésből került elő (1770-1772). A járvány 1771. szeptember 15-17-én zavargásokhoz vezetett Moszkvában, amelyet csak komoly katonai erővel tudtak leverni. Az egyszerű kronológia is összekapcsolhatja e két tényezőt. Ugyanakkor az alaposabb magyarázat persze az elmélyültebb kutatást is szükségessé tette. II. Katalin - uralmának kezdetétől - a „modern" Pétervárnak fogta pártját a „hagyományos" Moszkvával szemben. Ez utóbbit alig-alig látogatta meg, ilyenkor is csak rövid időre. Pedig a 16. század óta Moszkva a birodalom legnagyobb ipari és kereskedelmi központja, s ezen fővárosi rangjától való megfosztása sem változtatott. 1755 óta itt működött a birodalom egyetlen egyeteme, de ezen túl is nagy kulturális és társadalmi csomópontnak számított. Lakosságát az 1760-as években 200 ezerre becsülhetjük. - A város külső formái azonban nem tudtak lépést tartani a belső fejlődéssel. Alaprajzában tervszerűséget nem találhatunk, épületeinek javarésze fából készült, így igen gyakoriak voltak a tűzvészek. Nagyszámú volt a városi szegénység, hiába próbálkozott Katalin a koldulás felszámolásával. 1763-ban lett a város kormányzója gr. P. S. Szaltikov tábornok, akit a cárnő a város esztétikai és társadalmi rendezésével bízott meg. Moszkva gyárai rendszertelenül, szétszórtan helyezkedtek el a város különböző pontjain. Méreteikben, típusaikban is különbözőek voltak. Számuk meghatározása nehéz, mert a kortársak nem tettek különbséget gyár (fabrika) és műhely (zavod) között. Mindenesetre Moszkvában működött az ország textilgyártásának harmada- fele. - A kor az állampolitika jelentős változását mutatja be az ipar iránt. Kezdetben az állami védelem monopolizált üzemeket emelt ki (bár ezek többsége továbbra is jobbágymunkát alkalmazott), ugyanakkor elősegítette a bérmunkával működő kisműhelyek fejlődését is. 1762-től a hivatalos politika viszont az ipari bérmunkát részesítette előnyben az alkalmazott jobbágymunkával szemben. Ez a törekvés része lett a monopóliumok és privilégiumok korlátozására, valamint a szélesebb gazdasági lehetőségek biztosítására irányuló tendenciának. Mikor Katalin a nagyüzemek kitelepítéséről intézkedett, elsősorban a nagy textilüzemekre kellett gondolnia. Közülük a legnagyobb a Nagy posztó udvar (Bolsoj szukonnüj dvor) volt, amely másik üzemmel, némi bérmunka mellett Moszkva bejegyzett szolgaállapotú munkaerejének több mint felét foglalkoztatta. Ezen üzemek központi fekvésűek voltak a városon belül is. Környezetszennyező hatásuk ellen a tiltakozás már az 1760-as években megindult, eltávolításukra jónéhány olyan magánjavaslatot találhatunk, amely megelőzte Katalin rendelkezését. Indítékaik között szerepelt a nevezett üzemek mérhetetlen fafogyasztása is, ami a Moszkva környéki erdőket pusztította. Uj üzemek alapítását Moszkvában és Szentpéterváron ezért Katalin már 1762-ben megtiltotta- Mivel ez utóbbi rendelet eredeti példánya a cárnő feljegyzéseivel elveszett, indoklását csak találgathatjuk. A mai szovjet történetírás egyértelműen a városi proletariátus növekedésétől való félelemben találja meg a magyarázatot. Az amerikai szerző úgy véli, hogy Katalint más tényezők is ösztönözték: a tűzbiztonság, az élelmiszer- és faellátás javítása, egyéb gazdaságpolitikai, városrendezési elvek. Katalin gazdaságpolitikai elvei (többek között az 1767-i Nakaz kijelentései is ezt tanúsítják), általában a nagyüzemek ellen fordultak. A moszkvai nagyüzemeket szívesen cserélte volna fel kisvállalkozásokkal, műhelyekkel. 1770-72 között Moszkvát és környékét súlyos pestisjárvány sújtotta. Forrásaink szerint a járvány először a Nagy posztó udvarban öltött tömegméreteket. A korabeli orvosok feltárták, hogy a járványt a személyes érintkezés is terjeszti, így a textilgyár munkásait igyekeztek elszigetelni a város többi lakosától (karantént is állítottak fel számukra). A városban a járvány 1771 szeptemberében érte el tetőpontját, majd a fagyok hatására alábbhagyott. A kortársak úgy vélték, hogy a betegség a Törökországból hajón hozott gyapjúval érkezett a városba, s terjedéséért egyértelműen a textil-