Századok – 1977
Közlemények - Vékony Gábor: Adatok Julianus utazásának topográfiájához 1175/VI
KÖZLEMÉNYEK Vékony Gábor: ADATOK JULIANUS UTAZÁSÁNAK TOPOGRÁFIÁJÁHOZ* A magyar őstörténet vizsgálatakor különös jelentősége van a „Magna Hungaria"-kérdéscsoportnak,igy a kérdéscsoport alapvető forrása, Julianus utazása adatainak. Az értékelések azonban sok vonatkozásban eltérnek egymástól, néha úgy tűnik, hogy alig vagyunk közelebb a kérdés megoldásához, mint az adatok első vizsgálata idejében. Sokan ugyan, és a tudományos közhit általában szorosan egybekapcsolja Julianus útját a baskir-magyar kérdéssel, ugyanabban az összefüggésben vizsgálva az arab források és Julianus útjának adatait. Ezt az összekapcsolást csak Bromberg1 és Perényi2 nem veszik figyelembe, s ténylegesen más adatokhoz jutnak így Julianus Magna Hungariajának meghatározásakor. Itt kell említenünk azokat a véleményeket is, amelyek Julianus útja forrásainak értékét vitatták, így korábban Vámbéry3 és Mészáros,4 legutóbb pedig alaposabb érvekkel Sinor.5 Ezekre a kételyekre — Sinor után is — érvényesnek tartható Gombocz megjegyzése: „ .. . senki, aki az itt felsorolt adatokat (vagy legalább egy részüket) ismeri, józan ésszel nem kételkedhetik abban, hogy Julián 1235/6-ban csakugyan járt .. ., s hogy 1237/8-ban újra megkísérlette eljutni Nagymagyarországba."6 Okkal maradt itt ki Gombocz szövegéből a Volga-Bjekja vidék, mert megjegyzése ezzel együtt, mint alább látni fogjuk, aligha tartható. Julianus útja forrásainak Sinor-féle magyarázatára korábban magam is gondoltam (összekapcsolva a Julianus-féle Magna Hungaria kérdését a baskirmagyar kérdéssel), azonban Sinor érvei közül csak az meggondolkoztató, hogy Aubry de Trois Fontaines7 és Mathias Parisiensis8 Magna Hungariara vonatkozó adatai kizárólag a •Perényi József közelmúltban megjelent cikke (A Keleten maradt magyarok problémája. Száz. 109. 1973. 33-61) időszerűvé teszik a Magna Hungaria kérdés újbóli tárgyalását. Mivel dolgozatunk nagyobb része nem érintkezik közvetlenül a Perényi József által tárgyalt témával, indokolatlannak látszik a cikkére való részletes hivatkozás. Annyit mindenesetre meg kell jegyeznem, hogy a kései adatokat részben hozzá hasonlóan értékelem. Bromberg: Zur Geographie der Reisen des Dominikaners Julian. Finnisch-Ugrische Forschungen 26 (1940). Anzeiger (a továbbiakban: FUF Anz.) 60. skk. JPerényi /.: A Magna Hungaria kérdéshez. Magyar Nyelv (a továbbiakban: MNy) 55 (1959) 385. skk., 488. skk. 3 Vámbéry Á.: A magyarok eredete. Bp. 1882. 487. skk. 4Mészáros Gy.: Magna Hungaria. Bp. 1910. SD Sinor: Un voyageur du treiziéme siécle: le Dominicain Julien de Hongrie. Bulletin of the Orientál and African Studies (a továbbiakban: BSOAS) 14-2. (1952) 589. skk. 6 Gombocz Z.: A magyar őshaza és a nemzeti hagyomány II. Nyelvtudományi Közlemények (a továbbiakban: NyK), 46. (1923-26) 25. 7 Monumenta Germaniae Historica, Scriptores. XXIII. 942. * Mathias Parisiensis VI 75. ed. Luard.
