Századok – 1977
Tanulmányok - Baar Lothar: Az NDK népgazdaságának kiindulási és fejlődési feltételei az antifasiszta demokratikus átalakulás és a szocializmus alapjainak lerakása idején (1945–1961) 1124/VI
1166 LOTHAR BAAR 6. Az NDK jóvátételi kötelezettségei Az NDK gazdasági teljesítményeit, amelyeket háborús pusztítások, Németország kettészakadása által előidézett aránytalanságok és a külgazdasági kapcsolatok megnehezítése ellenére elért, annál nagyobbra kell becsülni, mivel ugyanakkor 1953-ig a fasiszta agresszió által okozott háborús károk jóvátételéhez komoly mértékben hozzá kellett járulnia. Ezzel kapcsolatban az államtanács a népi kamara előtt 1960. október 4-én a következő programatikus nyilatkozatot tette: „Tisztában voltunk azzal, hogy német népünk nem vonhatta ki magát az igazságosság és az emberiesség legelemibb alapelvei alól, és hogy a nácizmus által a Szovjetunióban és egyéb, a német hadseregek által megszállt országokban okozott károk jóvátételének legalább egy részét vállalnia kellett. Önök tudják, hogy az 1945 utáni első tíz évben gyakorlatilag gazdasági erőnket legnagyobb részt arra kellett felhasználnunk, hogy jóvátételt teljesítsünk és leküzdjük a háború következményeit, és mindenekelőtt a saját iparunkon belüli súlyos aránytalanságokat. Sokszor súlyos döntések voltak azok, amelyeket gazdaságunk fejlesztésére kellett hoznunk." Ennek a kérdésnek a megítélésénél az imperialista történetírás mindegyre tudatosan elhallgatja, hogy milyen szörnyű károkat okoztak a fasiszta hadseregek a Szovjetunióban. A Szovjetunió a legnagyobb véráldozatok, 20 millió ember fizikai elpusztulása mellett szörnyű anyagi veszteségeket is szenvedett. 1710 város, több mint 70 000 falu és település és kb. 32 000 ipari üzem pusztult el. Kifosztottak 98 000 kolhozt, 1876 szovhozt és 2890 gép- és traktorállomást. A sínhálózat összesen 65 000 km hosszúságban vált a felperzselt föld fasiszta taktikájának áldozatává. Emellett számtalan iskola és kórház is használhatatlanná vált. Az összes anyagi kár, amely ezen értékek elpusztításából, a hadi kiadásokból, az ipar és mezőgazdaság termelési kieséséből az átmenetileg a fasiszta csapatok által megszállt területen előállt, 2569 milliárd rubelt tett ki.17 3 Ez olyan összeg, amelyet németek generációinak kellett volna megfizetnie. A Németországra kirótt jóvátételi teljesítmények ezért az okozott károkkal összehasonlítva kétségtelenül csekélyek voltak. A krimi konferenciával összhangben a potsdami egyezmény IV. fejezete leszögezte, hogy a Szovjetunió jóvátételi igényeit 1. „Németországnak a Szovjetunió által megszállt területéről származó javakkal és megfelelő német külföldi követelésekből fogja kielégíteni", és hogy 2. a Szovjetúnió, Lengyelország jóvátételi igényeit saját jóvátételi részesedéséből fogja kielégíteni. E jóvátételi szolgáltatásokon kívül a Szovjetuniónak Németország nyugati zónáiból is kellett volna szolgáltatásokat kapnia (a potsdami egyezmény IV. 4. szakasza). A szovjet megszállási zóna részére összesen 10 milliárd dollár volt előirányozva. 1950 végéig ebből is jelentős részt, 3658 millió dollár összegben, meg is fizettek. Az ezután még esedékes összeget a szovjet kormány nagyvonalú előzékenysége folytán 1950 májusában 50%-kal, 3171 millió dollárra csökkentették, amelyet 15 éven belül a folyó termelésből származó árukkal kellett kiegyenlíteni. A csökkentés az eredeti 10 milliárdnak kerek harmadát tette ki.174 1954. január 1-től a Szovjetunió lemondott azonban a további jóvátételi szolgáltatásokról 173 Vö. Geschichte der Sowjetunion 1917-1957. Berlin, 1960, 658. 174 Vö. Geschichte der deutschen Arbeiterbewegung 7. köt. 354 k., 15. sz. okmány.
