Századok – 1977
Tanulmányok - Baar Lothar: Az NDK népgazdaságának kiindulási és fejlődési feltételei az antifasiszta demokratikus átalakulás és a szocializmus alapjainak lerakása idején (1945–1961) 1124/VI
AZ NDK GAZDASÁGÁNAK FEJLŐDÉSE 1155 Ezért megkezdődött ebben az időben az egykori Mitteldeutsche Stahlwerke (Brandenburg) újjáépítése, a Maxhütte, és a Gröditzben, Hennigsdorfban és Riesaban levő acélművek további kiépítése. A III. pártkongresszus (1950) után helyreállítottak ill. újonnan építettek 24 nehézipari üzemet.136 Hogy mily helyesek voltak ezek az intézkedések, az a következő években tűnt ki, amikor az NDK-val folytatott kereskedelem szabotázsa mindinkább az osztályharc egyik lényeges formájává vált. A frankfurti egyezményre, amelyet ismét meg kellett hosszabbítani, 1951. szeptember 20-án a berlini egyezmény következett 550 millió elszámolási egységben. A nyugati hatalmak szorgalmazására pár hét múlva ezt szintén megszegték. Csak 1952 májusában indult meg újból az árucsere a berlini egyezmény alapján, és az 1953 februári egyezménnyel folytatták, amely 547,5 millió elszámolási egység értékű forgalmat irányzott elő.1 3 7 A következő években ebben az NSzK kormánya által az NDK ellen szervezett gazdasági háborúban csak időnként állt be némi enyhülés. Még 1955-ben is, amikor a forgalom első ízben haladta meg az egy milliárdot (1,17 milliárd elszámolási egység), még mindig kb. felével elmaradt a megegyezett értéktől.13 8 Hogy mily kevéssé volt hajlandó az NSzK ezekben az években is az NDK szükségletét oly fontos nyersanyagokban, mint kőszén és acél fedezni, azt még a háború előtti helyzettel való összehasonlítás mutatja. A háború előtti utolsó években az NDK területe a Ruhr-vidékről évente kb. 7 millió tonna kőszenet és kokszot, és kb. 1,1 millió tonna hengereltacélt kapott.139 1955 és 1956-ban azonban a nyugatnémet kőszén és koksz szállítmányok csak 0,4 - 0,5 millió tonnát értek el, a hengereltacél-szállítmányok évi átlagban csak kb. 0,1 millió tonnát.14 0 A két német állam közti gazdasági kapcsolat ezért az NDK külkereskedelmében egészében véve is csak aránylag csekély hányadot jelentett. Ez a részesedés 1950-ben még 19,1% volt, 1951-re azonban 6,4%-ra és 1952-ben, 5,5%-ra csökkent. 1953-ban és 1954-ben ismét lassú emelkedés mutatkozik 7,3 ill. 9,6%-ra, a következő két évben pedig 12,3%-ot tett ki.14 1 Az ötvenes évek második felében nem álltak be lényeges változások. 1957-ben a forgalom elérte ugyan az 1956-os 1,3 milliárd elszámolási egységet,14 2 1959-ben pedig először érte el a 2 milliárdos határt, de még ezzel sem voltak a lehetőségek kimerítve és távolról sem érték el a háború előtti szintet.14 3 1960 elején a két német állam közti kereskedelemben új fázis kezdődött. Ettől az időtől kezdve a nyugatnémet monopoltőke célirányos embargó politikát követett és ismét szerződésszegő lett. Rendszeresen hagyták, hogy az acélszállításokban nagy elmaradások keletkezzenek. Ezertonnaszámra tartották vissza a varratnélküli csöveket, ötvözött és ötvözetlen rúdacélt, dróthuzalt, hideg-, konzerv- és rugós szalagpánt és automata-acél 13< Uo. 40,118. 13 7 Vö. G. Kohlmey: i. m. 320; Die Volkswirtschaft der DDR 295. 13 8 Uo. 13 9 UN Economic Bulletin for Europe. 1949. Vol. 1, 3. sz. 140 G. Kohlmey: Spaltungsdispropertionen . . . 47 141 G. Kohlmey: Spaltungsdisproportionen .. . 46. Az Állami Statisztikai Központi Igazgatás adatai szerint. 1A2 H. Mim 172. 14 3 Die Volkswirtschaft der DDR. 296. 4*
