Századok – 1977
Tanulmányok - Baar Lothar: Az NDK népgazdaságának kiindulási és fejlődési feltételei az antifasiszta demokratikus átalakulás és a szocializmus alapjainak lerakása idején (1945–1961) 1124/VI
1148 LOTHAR BAAR Az NSzEP V. kongresszusának javaslatára 1958 novemberében elfogadott vegyipari program azután — az eddig elért eredményekre építve — biztosíthatta a vegyi ipar fejlődését, amely ma nemzetközileg vezető helyen áll. 3.5. A könnyűipar kapacitás részesedése az össziparban az NDK területén több mint kielégítő volt. Ez mindenekelőtt a textiliparra vonatkozott, amely a nyugat szász-thüringiai területen és a mai Cottbus körzetben jelentős méreteket öltött. Az értékesítési értéken és a foglalkoztatottak számán mérve a statisztikai megállapítások szerint 1936-ban a német textilipar kb. 1/4-e egyedül Szászországra esett.108 Az NDK területe tehát viszonylag nagy mértékben (37,2%) részesedett a német textiliparban. Különösen feltűnő volt a gyapjúipar részesedése. A fésűsfonó- és kártolóüzemekben az összes orsók több mint 65, ill. 61%-a az NDK területére esett. Ez a kedvező arány mutatkozik a szövőszékek számánál is (67%). Hasonló magas koncentráció fejlődött ki a szőnyegszövés területén is. A kötött- és hurkoltáruipar a nyugatszász-thüringiai térségben telepedett meg, az NDK részesedés ennél a termelésnél átlagonfelüli volt. Ez mindenekelőtt harisnyákra és kesztyűkre vonatkozik (91 ill. 98%), de szövött és kötött alsó- és felsőruházatra is (51 ill. 40%). Ezzel szemben a gyapotiparban az NSzK-hoz mérten nagy hiány mutatkozott. Mind a pamutfonás (az orsószám 21,3%-a), mind a pamutszövés terén (a szövőszékek 16,7%-a) az NDK túl csekély kapacitásokkal rendelkezett. Ezek az 1936-os évre vonatkozó számítások lényegében a háború utáni időre is érvényesek, mivel az I. csoport különféle ágazataival ellentétben a fogyasztási cikk iparban 1936 és 1945 között alig volt kapacitáskiterjesztés, ill. struktúrát megváltoztató beruházások, úgyhogy a háború után a textiliparban hasonló arányok voltak. Az aránytalanságok — amelyeket az NDK-nak a fonás és szövés terén át kellett vennie és amelyek jelentős bővítési beruházásokat igényeltek — mellett a tényleges termelési kapacitásokat sem lehetett kihasználni, a rendkívül súlyos nyersanyaghiány miatt. Jóllehet a német textilipar mindig is nagy mértékben függött a nyersanyag behozataltól, az 1936. évben saját termelésből és régi belföldi nyersanyagokból csak 30%-ban lehetett a szükségeletet kielégíteni. A kezdődő műszáltermelés és a behozatalnak a fasiszta autarkiatörekvések által történt korlátozása, valamint ezzel egyidejűleg a régi anyagok fokozott felhasználásával a saját forrásokból eredő nyersanyagellátás 1939-ig csaknem 50%-ra emelkedett.10 9 A német textilipar mégis a behozataltól függött továbbra is, és így maradt ez a háború után is a mai napig. Az NDK számára azonban — az NSzK-val szemben — további nehézségek adódtak abból, hogy csaknem lehetetlenné vált a háború előtt importált olyan nyersanyagok beszerzése is, mint az ausztrál gyapjú, az amerikai és eleinte egyiptomi gyapot. Az eddigi szállító országok bojottálták a külkereskedelemben az NDK-t, míg másrészt a saját népgazdaság eleinte nem volt abban a helyzetben, hogy gépipari gyártmányok és más termékek bőséges kivitelével megteremtse az előfeltételeket a könnyűipar nyersanyagellátása hehozatallal való biztosításához. 1 0 8 Vö. ehhez és a következőhöz Standorte und Struktur der Textilindustrie in der sowjetischen Besatzungszone. In: Statistische Prexis, 1947. évf. 12. sz. (Ezek az adatok az 1936. évi német össztermelésben való részesedésre vonatkoznak, tehát az akkori határok közt - L. B.) 1 09 Vö. Westdeutschland unter den Gesetzen der Reproduktion des Kapitals 144.
