Századok – 1977
Tanulmányok - Baar Lothar: Az NDK népgazdaságának kiindulási és fejlődési feltételei az antifasiszta demokratikus átalakulás és a szocializmus alapjainak lerakása idején (1945–1961) 1124/VI
AZ NDK GAZDASÁGÁNAK FEJLŐDÉSE 1143 Ebből érthető az is, hogy az NDK-ban meglevő kevés acélgyár számára a mennyiségileg döntő nyersanyagot a gépiparban ill. a fémfeldolgozó iparban előálló hulladékacél jelentette. A Simens-Martin rendszerrel magas hulladék-felhasználással dolgozó acélgyárak Németország keleti részében csak azért keletkeztek, mert ez a nyersanyagforrás megvolt.8 7 A háború utáni években a nyugat-németországi hengereltacél-behozatal az NDK gépgyártása számára tetemesen lecsökkent, úgy hogy a hulladékvas-forrás is csökkent. A saját hengerelt acél-termelés azonban már a háború előtt csak kb. 8%-ot tett ki. így a súlyos aránytalanságok mellett, amelyek a német nehépipar kapitalista telepelosztásából származtak, 1945 után újabb aránytalanságok keletkeztek, amelyek a kiindulási feltételeket tovább bonyolították. Ezzel Németország kettéosztásából az NDK számára az ipar újratermelési folyamatában különösen a fémkohászat és a fémfeldolgozás közti aránytalanság miatt az ipar és az alapanyagipar között zűrzavaros állapotok keletkeztek.8 8 Az NDK legfontosabb iparágának, a fémfeldolgozó iparnak ellátása nyersanyaggal rendkívül nehéz lett és hosszú ideig az is maradt. Az 1949-50-es kétéves terv tekintetében meg kellett állapítani, hogy „a Ruhr-vidék elválasztása Németország többi részétől fölötte akut vas-, acél- és fémhiányt okoz, amely fékezi az ipar, valamint a közlekedés helyreállítását és bővítését."8 9 Ez főként abban nyilvánult meg, hogy ebben az időpontban a gépgyártás kapacitásának mintegy 40%-át anyaghiány miatt nem lehetett kihasználni.9 0 Azonban nemcsak a feketefém-ellátás vezetett komoly aránytalanságokhoz, a színesfémkohászat is tetemes mértékben osztozott ebben. Nyugat-Németország részesedése a nem-vas fémek előállításában csekélyebb volt ugyan mint a vasnál és acélnál, de a háború előtt mégis átlagosan kerek 70%-ot tett ki. Nagy nehézségeket okozott mindenekelőtt, hogy az NDK-ban alig van ólom- és cinkbányászat és a nikkel- és óntermelés csekély.9 1 Az egész fémkohászatra, amelynek részesedését 1936-ban mindössze 15%-ban adják meg,9 2 jellemző tehát, hogy még ezeket a csekély kapacitásokat is - a behozataltól eltekintve — csak a "fémbányászatba történt befektetések után lehetett kihasználni. Az acéltermelés kibővítése is a nyersvas előzetes bővebb termelésétől függött. Az acélgyártás előkészítésébe történt nagyobb beruházások vezethettek csak magának az acéltermelésnek a fokozásához, de nem tudták azonnal elérni az 1936-os alacsony szintet. Hasonló volt a helyzet a színesfémkohászatban. Itt szintén nagy beruházásokat kellett végezni a szállítási és feldolgozó kapacitások terén, hogy megközelítőleg elérjék a megmunkálási kapacitás színvonalát.9 3 Különösen világosan mutatkozik ez meg a feketefémbázis rögzítésénél az NDK népgazdasága részére, hiszen az itteni egyetlen, négy elavult nagyolvasztóval rendelkező kohóművel az NSzK-ban 121 — többnyire igen modern - nagyolvasztó állt szemben. Ennek a lényeges aránytalanságnak az enyhítéséhez és megszüntetéséhez nem volt elégséges csupán az unterwellenborni Maxhüttét, az 1945 után az NDK területén 8 7 Vö. Westdeutschland unter den Gesetzen der Reproduktion des Kapitals. 135. 8 8 Die Volkswirtschaft der DDR. 104. 89 Der deutsche Zweijahrplan für 1949-1950. Berlin 1948.180. 90 W. Ulbricht: im. 128. 91 Vö. Westdeutschland unter den Gesetzen der Reproduktion des Kapitals 136 k. 92 G. Kohtmey: i. m.23. 93 Die Volkswirtschaft der DDR. 106.
