Századok – 1977
Tanulmányok - Baar Lothar: Az NDK népgazdaságának kiindulási és fejlődési feltételei az antifasiszta demokratikus átalakulás és a szocializmus alapjainak lerakása idején (1945–1961) 1124/VI
1136 LOTHAR BAAR Már ebben a helyzetben is fontos volt a meglevő munkaerőket súlyponti feladatokra koncentrálni. Tekintettel a teljes értékű munakerők terén mutatkozó hiányra, már eleve különös jelentősége volt a munkatermelékenység fokozásának, amely a háború előtti szinthez képest mélypontra jutott. E téren teljesen helyesnek és szükségesnek mutatkozott az akkori szovjet megszállási zónának gazdaságpolitikája, hogy a nehéz testi munkát végzők élelmezését magasabb élelmiszeradagokkal biztosítsa. Mindenekelőtt fontos volt azonban elérni, hogy az emberek új módon viszonyuljanak a munkához. A háború utáni évek feltételei közt ez nem volt egyszerű dolog, hiszen a háború sok embert demoralizált, s ez a minőség elhanyagolásában és lazaságban mutatkozott meg. Mindenekelőtt az — 1948 óta Adolf Hennecke nevével kapcsolatos — élmunkásmozgalom volt az, amellyel új munkaerkölcsnek és a munkatermelékenységnek az alapiait lerakták. A munkatermelékenység állandó növelése az NDK sajátos feltételei közt a következő években mindinkább a termelés fokozásának és a nemzeti jövedelem növelésének döntő tényezőjévé vált. Míg más erősen fejlett ipari országokban, más szocialista országokban is, a megnövekedett nemzeti jövedelem jelentős része a produktívan működők számának megnövekedésére volt visszavezethető, az NDK-ban ennek a tényezőnek mindig kisebb volt a jelentősége. Sikerült ugyan a háború utáni első évtizedekben még kereken 2,5 millió további munkaerőt a népgazdaságnak megnyerni. Ha figyelembe vesszük a rokkantság, halál stb. által beállt kiesések pótlását, kerek 4 millióról van szó.5 9 Az ötvenes évek végétől az NDK népgazdaságának egészéhez véve már nem álltak további munkaerŐK rendelkezésre.6 0 A tartalékok kimerülésével a továbbiakban csak a foglalkoztatottak számának állandósítására volt lehetőség. A hatvanas években ezért a termelés területén dolgozók száma nem volt magasabb, sőt valamivel csekélyebb, mint 1950-ben, amikor 6,3 milliót tett ki. A nemzeti jövedelem megnövekedése, amely a munkatermelékenység növekedéséből eredt, még napjainkban sem a produktív dolgozók számának növeléséből, hanem a társadalmi termelés hatékonyságából és intenzifikálásából ered. Csak az 1976—80-as ötéves tervben fog átmenetileg több százezres csekély növekedés bekövetkezni a dolgozók létszámában, a népesebb évjáratoknak a munkafolyamatba való bevonásával. Az NDK népgazdaságának növekedését rendkívül megnehezítő feltételek oka azonban nem csupán a második világháborúban elszenvedett emberáldozatokra vezethető vissza, hanem annak következményeire is. A háborút követő években csak kevés ember született. Csak 1949-től kezdve mutatkozott az NDK-ban csekély természetes népszaporulat, míg addig a háború következményeiként a halálesetek száma volt magasabb.61 Ettől kezdve azonban az NDK természetes népszaporulatát az NSzK által irányított rendszeres munkaerő-elcsábítás is tetemesen befolyásolta, hisz ez mindenekelőtt fiatal polgárokra irányult, akik így az NDK-ban nemcsak a munkafolyamatban, hanem a családalapítás terén is kiesést jelentettek. 19Arnold (Borcherdt) Schmidt: Ökonomik der sozialistischen Industrie in der Deutschen Demokratischen Republik. Berlin, 1961.569. 60 W. Stoph: Die Durchführung der volkswirtschaftlichen Aufgaben. Referat auf dem VII. Parteitag der SED. In: Neues Deutschland 1967. ápr. 20. 6. *1 Uo.
