Századok – 1977

Tanulmányok - Baar Lothar: Az NDK népgazdaságának kiindulási és fejlődési feltételei az antifasiszta demokratikus átalakulás és a szocializmus alapjainak lerakása idején (1945–1961) 1124/VI

AZ NDK GAZDASÁGÁNAK FEJLŐDÉSE 1131 korabeli műszaki elhanyagoltságát leküzdjék, azonban a közlekedés számára rendelkezésre álló összegeket lényegében már a háborús károk helyreállítása felemésztette. Az ország kettéosztása által keletkezett diszpropozíció következtében nem lehetett további összegeket ide fordítani, mert a beruházásokra szánt pénzek legnagyobb részét sürgősebb népgazdasági ágakba kellett befektetni. így több mint 10 éven át objektíve lehetetlen volt a vasútügy terén az egyszerű reprodukciót biztosítani, nem is beszélve bizonyos korszerűsítési tervekről.3

4 A hatvanas években ezért oly mozdonyokat és teherkocsikat használtak, amelyek átlag 30-35 évesek voltak, eltekintve attól, hogy a vasúti szállítmányok kerek 84%-át a nem gazdaságos gőzmozdonyokkal kellett legonyolítani, s ehhez évente 8—9 millió tonna szénre volt szükség. Általános áttérés modern vontatóeszközökre s a sok különböző típus révén szétforgácsolt mozdony- és kocsipark egységesítése hosszú időn át nem volt lehetséges. Ez vonatkozott az elavult sínhálózat és a rendező pályaudvarok javítására épp úgy, mint a csekély fokú gépesítésre, az alapberendezések karbantartására és javítására. Ezáltal a költség- és munkaerőszükséglet különösen a vasútügy terén igen magas volt. Hasonló volt a helyzet a gépjárműforgalom terén is. 1.3. Nagy mértékű pusztulás és ezzel kedvezőtlen indulási és fejlődési feltételek voltak a mezőgazdaságban is. A későbbi NDK egyes vidékein a harci cselekmények folytán nagy mezőgazdasági területek váltak pusztává. Ezen felül nagy területeken 1945-ben nem lehetett a tavaszi munkákat elvégezni. Tábori erődítmények és aknamezők még később is lehetetlenné tették az érintett szántóterületek használatát. A mezőgazdasági termelés csökkenését, amely már a háború második felében bekövetkezett, a hiányos trágyázás és a jó vetőmag hiánya, a talajművelés minőségének rosszabbodása, valamint a meliorációs rendszer elhanyagolása következtében, ugyanezen tényezők még lényegesen tovább fokozták. 1939-hez viszonyítva a vetésterület 1945-ben közel 10%-kal csökkent. Különösen nagy volt a vetésterület csökkenése oly főkultúráknál, mint gabona, burgonya és cukorrépa.3 5

Ugyanakkor már a háború alatt a rablógazdálkodás folytán a hektáronkénti termésmennyiség is csökkent. A terméshozam gabonánál, amely 1934/38-ban 20,6 q/ha-t tett ki és 1943-ig a náci autarkpolitika folytán 22,9 q/ha-ra volt növelhető, 1945-ben a háború előtti átlag 72,1%-ára esett vissza. Burgonyánál a hozam 1943-tól kezdve esett (1934/38 = 173 q/ha, 1943 = 135 q/ha) és 1945-ben a háború előtti átlagos hozamnak csak 80,9%-át tette ki. Cukorrépából 1934/38-ban még 291 q/ha-t takarítottak be, 1943-ban már csak 278 q/ha-t. 1945-ben ennél a kultúránál a hektáronkénti terméshozam a háború előttinek csak 65,4%-át érte el és ezzel a mélypontra jutott.3 6 Az állati termékek terén sem voltak jobbak a viszonyok. Az állattenyésztés még többet szenvedett a háború és következményei folytán. Itt tekintetbe kell venni, hogy már a háború előtt sem lehetett állati termékek terén a későbbi NDK területén mutatkozó szükségleteket kielégítően fedezni. Annál súlyosabban érintették a háborús cselekmények 34 Vö. ehhez és a következő kérdésekhez: G. Mittag: Bericht des Politbüros an die 13. Tagung des Zentralkomitees der SED. In: Neues Deutschland (B.) 1966. szept. 18. 4. 35

Vö. G. G. Kotow: Agrarverhältnisse und Bodenreform in Deutschland, 2. rész. Berlin, 1959. 66. 3* Uo. 67.