Századok – 1977

Folyóiratszemle - Lescsilovszkaja; L. I.: A szláv közösség gondolata a 18.század végén és a 19. század első felében 1084/V

1084 FOLYÓIRATSZEMLE kristályosodott még ki. Az egyes territoriális államokban a polgárság körében még voltak olyan nagyobb csoportok, amelyekre az uralkodók hatást tudtak gyakorolni (pl. gazdasági érdekeik révén). Végezetül az abszolút monarchia még eró's volt, és be tudta tölteni hivatását. (Zeitschrift für Geschichtswissenschaft 19 75/2 sz. 179-191) N. B. 1.1. Lescsilovszkaja: A szláv közösség gondolata a 18. század végén és a 10. század első felében A szlavisztika hagyományos, gazdag irodalommal rendelkező témája a szláv közösség gondolatának kialakulása. Elsősorban nemzeti keretekben vizsgálták a kérdés kutatói, de egyre eredményesebbek a komparatív, átfogó képre törekvő közelítések. Igaz, a terminológiai apparátus egyértelművé, egységessé tétele továbbra is feladat. A szovjet történészek jelentős eredményeket értek el a szláv népek kiemelkedő gondolkodói eszméinek, munkásságának elemzése, értékelése terén, társadalmi meghatározottságukat keresve vezérfonalként. Lescsilovszkaja ezekre az eredményekre támaszkodva kíván összehasonlító történeti jellemzést nyújtani a szláv közösség eszméjének fejlődéséről a 19. század első felében. A szláv népek etnikai és nyelvi rokonságának tudata korábbi eredetű. A 16-17. században horvát és lengyel költők, gondolkodók fogalmazták meg tudatosan. A horvátokat sújtó idegen elnyomás, a lengyeleket nyugatról és délről fenyegető veszély segítette elő a szláv közösség gondolatának megfogalmazását. Kulturális és politikai téren, Oroszország vezetésével képzelték el. Túlzó legendáktól sem riadtak vissza a szlávok számbeli súlyának, történelmi érdemeinek, dicsőségének méltatásakor. A 18. század második felében társadalmi méretűvé szélesedett az érdeklődés a szlávság eredete, őshazája, történelme, nyelvi fejlődése, egyetemes jelentősége iránt. A cikk e jelenséget a polgárosodással hozza összefüggésbe, a feudalizmus, az idegen elnyomás elleni fellépés ideológiájaként ábrázolja. Tudományos igénnyel készült munkák is napvilágot láttak, amelyek a szláv etnikai tudat tartalmába a közös eredet, a nyelvrokonság mellett a történelmi sorsközösség, a kultúrközösség gondolatát is beépítették. (J. Dobrovsky, J. Kopitar, P. J. Safárik). Egyidejűleg lendületet vett az egyes, fejlettebb szláv népek nemzeti öntudatának kibontakozása. Ezeknél a nemzeti és a szláv tudat egyeztetésére tettek kísérletet, a társadalmi érdekeket szem előtt tartva. A szláv népek nemzeti és szláv tudatának formálódásában a belső társadalmi feltételek mellett külső tényezők is szerepet játszottak. A Habsburg-birodalom szláv népeire a német és olasz nemzeti egységmozgalmak eszméi hatottak, szláv öntudatuk pedig az osztrák-német burzsoá, konzervatív centralizáló és magyar liberális nemesi nacionalista törekvések ellenében kezdett fejlődni. J. Kollár sorait idézve, az Oroszország vezette Napóleon-ellenes háborúk jelentőségére is rámutat a szerző. A 18-19. század fordulóján néhány gondolkodó fogalmazta meg a nemzeti és szláv eszmét, a 19. század első felében a burzsoázia nemzeti érdekei, törekvései határozták meg tartalmukat. J. Jungmann, F. L. Celakovsky, L. Stúr, L. Gaj munkássága tükrözte ezt a változást. Az alsó papság számos jeles képviselője - J. Dobrovsky, J. Kollár, - vált a szláv közösség gondolatának hirdetőjévé, szemben a klérus vezetőivel, akik az udvar konzervatív, centralizáló törekvéseit támogatták. A szerző az 1830-as évektől számítja az egyes nemzeti eszmék kiteljesedését, amelyben a szláv közösség gondolata is szerepet játszott. Részletezve méltatja J. Kollár munkáit. A cseh nemzeti eszme atyja egységes szláv nemzetet tételezett fel, amelyet négy törzs (csehszlovák, orosz, Ulir, lengyel) alkotott. A csehszlovák egység gondolatát alapozta meg Kollár felfogása. A cseh burzsoázia expanzivitása, védekezése a német hegemónia ellen, a szlovákok riadalma a magyarosítástól, húzódtak meg a háttérben. Elsősorban nyelvi-kulturális közösséget akart, társadalmi mondanivalója alig akadt, sok utópisztikus ideológiai és politikai elem vegyült benne. Hatása a délszláv tudat alakulását is érintette. A szerb és horvát nyelvi vitából L. Gaj és V. Karadzic nyelvi reformja jelentette a kiutat. A liberális cseh gondolkodók körében Oroszország megítélése kezdetben sok romantikus elemmel, a cár országának küldetéséről hirdetett nézetekkel párosult. Még a lengyelek körében is akadtak ennek hívei (S. Stasziö). 1831 után természetesen különbséget tettek a cárizmus rendszere és a haladó orosz társadalmi-politikai erők között.