Századok – 1977

Történeti irodalom - Gergely Ferenc–Kiss György: Horthy leventéi. A leventeintézmény történte (Ism. Tilkovszky Loránt) 1072/V

1075 TÖRTÉNETI IRODALOM levente-mozgalomtól; nemzetközi kapcsolatai is szélesebbek voltak, mint az immár a fasiszta országok ifjúsági mozgalmaival való kapcsolattartásra szorítkozó levente­mozgalomé. A második világháború alatt érezhető törekvés mutatkozott a cserkészet ,,gleichschaltolására" az IHNOV hatáskörében; de ezzel szemben az ellenforradalmi rendszer számottevő vezető köreiben tapasztalható ellenállás hatására — bizonyos károsan ható módosulások mellett — a cserkészet párhuzamosan fennmaradhatott. Német­országban, mint tudjuk, a cserkészet nem maradhatott fenn a Hitler-Jugend mellett. (Baldur von Schirach egyébként nem a Hitler-Jugend vezetője volt (98.1.), hanem — mint „Reichsjugendführer" — a 30-as években valamennyi németbirodalmi ifjúsági szervezet felett rendelkezett.) A szerzők a levente-mozgalommal foglalkozó könyvük nagy hiányt betöltő szerepéhez hasonló jelentőségű feladatot oldanak meg, ha valóra váltják az elő­szóban jelzett szándékukat, hogy a magyarországi cserkészmozgalom történetét is megírják. A levente-mozgalom ideológiai „nevelőtevékenységéről" a kötet úgyszólván vala­mennyi fejezetében szó esik, igen jellemző illusztratív adatok és idézetek bemutatásával. Érdemes lett volna talán emellett egy külön fejezetben összefogottan és rendszerezetten is áttekinteni a fiatalok egész évjáratait károsan befolyásoló ezen tevékenység célkitűzéseit, eszközeit és módszereit. A harmadik ún. zsidótörvény életbe lépését követően az 1939. évi honvédelmi törvény módosítására került sor (1942. évi XIV. tc.); ennek keretében a „zsidónak minősülők" leventekötelezettség helyett „kisegítő előképző szolgálatra" lettek kötelezve. „Foglalkoztatásuk", — amely a gyakorlatban a testi-lelki megalázások sorozata volt, — a leventéktől elkülönítve, külön osztagokban folyt; megkülönböztető jelzésül sárga kar­szalagot (a keresztény vallású zsidó származásúaknak fehéret) kellett viselniök (nem sárga csillagot, mint a 209. lapon tévesen szerepel). Az ország német megszállása után — mint a szerzők rámutatnak, — a „kisegítő előképzősök" osztoztak abban a sorsban, amely a magyarországi zsidóságra várt; a leventék fasiszta métellyel fertőzése pedig minden korábbinál intenzívebbé vált. A hatalmat 1944 őszén átvevő nyilasoknak ez sem elég; Béldynek mennie kellett. A hungarista ifjúság­szervezési tervek megvalósításába azonban beleszólt a front közeledése: ennek hatására a leventék kiürítésére törekedtek a „veszélyeztetett" területekről, felső korcsoportjuk egy részéből viszont nemzetőr, majd kisegítő karhatalmi alakulatokat szerveztek. Ezek azon­ban nem egyhelyütt az ifjú életek átmentése kereteivé, sőt az aktív ellenállás fedőszerveivé váltak. Akiket viszont kényszerrel vagy félrevezetéssel be tudtak vonni az esztelen harcba, többnyire szomorú véget értek; akiket Németországba kihurcoltak, azok is sok szenvedésen mentek keresztül, míg végre hazatérhettek. A felszabadult Magyarországon a népi demokratikus államhatalom a levente-mozgalmat feloszlatta, bűnös vezetőit felelős­ségre vonta, a levente-szellem maradványait felszámolta, s megteremtette a demokratikus ifjúsági mozgalom kereteit. Gergely Ferenc és Kiss György könyve, amely úttörő és egyben hézagpótló marxista munka a leventeintézmény történetéről, nélkülözhetetlen az ellenforradalmi korszakról alkotott képünk teljességéhez. A szerzők alapos forrásfeltáró munkát végeztek, gondosan elemezték a vonatkozó törvényes rendelkezéseket épp úgy, mint az intézmény működésére fényt vető tényeket. Vizsgálódásaik eredményeit jól hasznosíthatja majd a korszak társadalomszervezésére, és a társadalom ideológiai befolyásolására vonatkozó minden további kutatás. Tilkovszky Lóránt

Next

/
Thumbnails
Contents