Századok – 1977

Történeti irodalom - Scsetinina; G. I.: Universziteti v Rosszii i usztav 1884 goda (Ism. Bartha Antal) 1064/V

1066 TÖRTÉNETI IRODALOM A 19. század 70-es éveinek végén, a 80-as évek elején a kormányellenes megmozdulások megriasztották a kormányköröket. A politikai és ideológiai erjedés fészkeit nem alaptalanul, de egyben eltúlozva a helyzetet, az egyetemekben, pontosabban a liberalizált oktatási programokban látták. Az 1880-as években a reakció „Batu káni sisera hada" ellentámadásba ment. A jobbágyok felszabadítása felől intézkedő „szerencsétlen" dekrétum kibocsátása 25. évfordulójának megünneplését a kormány megtiltotta. Az ebből az alkalomból készült cári leirat a nemesség történelmi elhivatottságát méltatta és továbbra is az egész nemzetért felelős szervező erőnek nyilvánította. A reformmal és annak végrehajtásával elégedetlen parasztságot és kormányellenes megmozdulásait nem említi a leirat, de azoknak nyilvánvaló hatása alatt a leirat részletesen foglalkozik a nemesség felelősségével a parasztság irányításában. Ilyen légkörben adták ki, igen hosszúra nyúlt vita után, az 1884. évi egyetemi törvényt, amelyik mindent visszavett a liberális engedményekből. Eltörölte az egyetemi önkormányzatot, központilag írta elő az oktatási programot. A német egyetemek példájára a klasszikus görög-latin antikvitás került az egyetemi képzés középpontjába. Ez azonban olyan túlzó módon került megvalósításra, hogy a római jog volt a „legkorszerűbb" jogi ismeret, amiben a hallgatók elmélyedhettek. A latin és a görög filológiával ellentétben az orosz nyelv és irodalom csak fakultatív előadásokon kapott helyet. A törvény egyetemenként és karonként meghatározta a tanszékek számát és szakmai megoszlását. Ebben a vonatkozásban valamelyest előnyösebb helyzetbe került a két főváros egyeteme és a kazányi egyetem. (Az utóbbi az orientalisztikában szerzett érdemeinek elismeréseként.) A törvény meghatározta az egyetemi tanárok, magántanárok létszámát és az előléptetések rendjét. A humán karok oktatási programját az abszolutizmus védelmének ideológiája határozta meg. Ezek a karok különösen megsínylették a korlátozó intézkedéseket, a humán tárgyak oktatása hanyatlásnak indult. Az egyetemi tanárok fizetését volt hivatva kiegészíteni az előadásonkénti honorárium, amit a hallgatók fizettek. A képtelen intézkedés következtében egy középszerű jogász javadalmazása 120-szor volt nagyobb, mint egy világhírű orientalistáé. A hallgatókat sújtó anyagi természetű és repressziós intézkedések következtében az egyetemek elnéptelenedtek. Ennek pedig súlyosabbnál súlyosabb következményei szinte egyik napról a másikra jelentkeztek. Az összesen 6 egyetem amúgy sem tudta kielégíteni az óriási birodalom szakemberigényét. Az egyetemek állami költségvetésből eredő javadalmazását drasztikusan lefaragták. A 6 egyetem évi összes költésgvetése a cári udvartartás évi költségvetésének alig 1 /5-t tette ki. A megindult kutatási programok befagytak, az egyetemek felügyelete alatt tevékenykedő, tekintélyes tudományos társulatok tevékenysége megtorpant. Az elszomorító következmények úgy következtek be, hogy a törvénytervezet nem eredeti alakjában került bevezetésre. A tervezet eredeti szövegezése ugyanis a cári szenátus és a szent Szinodus konzervatív, de művelt és széleslátókörű tagjait megriasztotta. ők szokatlanul keményen léptek fel a törvénytervezet vitáján. Az „enyhített" egyetemi törvény hatása is olyan súlyos volt, hogy 1889-ben a kormány kénytelen volt elállni a humán szakokat sújtó korlátozásoktól. Ugyanis éppen a törvény végrehajtása következtében dőlt ki a törvény egyik ideológiai oszlopa, a klasszicizálás. Egyszerűen megszűnt a középiskolai tanárok utánpótlása. Az élet halomra döntötte az abszolutista elképzeléseket az egyetemi oktatás terén. Elakadt a birodalom fejlődése