Századok – 1977
Történeti irodalom - Dőry Franciscus–Georgius Bónis–Vera Bácskai: Decreta Regni Hungariae. Gesetze und Verordnungen Ungarns 1301–1457 Publicationes Archivi Nationalis Hungarici II. Fontes 11 (Ism. Fügedi Erik) 1049/V
1049 TÖRTÉNETI IRODALOM királyi városok bírája címmel való bővítése. Később a zsidók bírája tisztség is a kezébe kerül, bár élete harmadik szakaszában ezeket a tisztségeket ismét elveszik tőle. Halála után kúriája felbomlott, új személyek kerültek a régiek helyére, de beosztottjai egy része továbbra is viselt valamilyen tisztséget. A következő fejezet a nagybirtokos erők újabb előretörésének időszakával, a királynő uralma és a kettős királyság évei (1380—1395) alatt bekövetkezett változásokkal foglalkozik. Ebben az időszakban egyre inkább érezhető, hogy az országbírói szék betöltése a főúri ligák hatalmi harcától függ. A perek növekvő száma az oklevelek kiállításában is változásokat hozott. A 14. században megjelent új oklevélanyag, a papír használata is egyszerűsítéshez vezetett, az okleveles gyakorlat tömegessé vált, a pecsétek száma is növekedett. A „Függelék"-ben a 14. századbeÜ országbírók archontológiáját és az országbírói intézmény által használt pecsétek leírását nyújtja a szerző. Név- és helységnévmutató teszi könnyebbé az eligazodást. Külön meg kell említeni a remekül sikerült borítót és a facsimilék, valamint pecsétek jól sikerült képanyagát, ami a kiadó érdeme. A monográfiát pedig — végső összegezésként megállapíthatjuk — jelentős eredményei miatt méltán sorolhatjuk középkorkutatásunk kiemelkedő alkotásai közé. Kulcsár Erzsébet FRANCISCUS DÖRY-GEORGIUS BÓNIS-VERA BÁCSKAI: DECRETA RFGNI HUNGÁRIÁÉ. GESETZE UND VERORDNUNGEN UNGARNS 1301-1457 (Publicationes Archivi Nationalis Hungarici II. Fontes 11. Bp. Akadémiai Kiadó 1976. 491 1.) „Az 1526 előtt keletkezett magyar decrétumoknak az eddigiektől eltérő, korszerű kritikai kiadása ezzel a kötettel indul meg" — állapítja meg teljesen jogos büszkeséggel a munka első mondata és az olvasó magában gyorsan hozzáteszi: végre. Végre, mert ennek a kötetnek is megvan a maga hosszú, fordulatokban gazdag és bizony legalább hetven éves története. A tudományos igény már nagyon régi, valamikor a 18. század végén Kovachich Márton György munkásságának is ez volt az alapja, már ő is tisztában volt azzal, hogy a Corpus Juris Hungarici szövege a másolatok másolata, a többszörös áttétel okozta, nem egyszer az értelmet megváltoztató hibák tömegével, nem is beszélve arról, hogy középkori törvényalkotásunknak nem teljes egészét őrizte meg a patinás gyűjtemény, hanem annak csupán szemelvényeit. A Corpus Jurisban található tizenhárom decrétummal szemben a szerzőknek — a töredékeket is ideszámítva — 60 létezését sikerült kimutatni és jelentős részük szövegét teljesen közölni, vagy legalább részben rekonstruálni. Az ősi alkotmányt jelentő Corpus Juris áthagyományozott szövegének megváltoztatásáról azonban nemcsak Kovachich idejében nem lehetett szó (amikor még a fennálló jogrend szerves része volt), hanem a két világháború között sem, amikor már nem volt az. A századfordulón érkezett
