Századok – 1977

Beszámoló - Tilkovszky Loránt doktori értekezésének vitájáról (Pál Lajos) 1024/V

BESZÁMOLÓ 1029 is megvoltak az előzményei a szocialista munkásmozgalom kezdeteitől, a dualizmus korán keresztül, a Horthy-fasizmus első évtizedeiig. A továbbiakban az összehasonlító módszer alkalmazásával kapcsolatban is azt hiányolta az opponensi vélemény, hogy a Magyarország és a szomszédos országok német „népcsoportjai" helyzetének egybevetése és a különbségek megállapítása nem kapcsolódik az azokat előidéző okok vizsgálatával. így pl. azzal, hogy Tiso Szlovákiáját és Pavelic Horvátországát Hitler hozta létre, s ezeknek nem voltak olyan ellentéteik a német birodalommal, mint Magyarországnak, amelynek hivatalos körei revíziós célkitűzéseik érdekében támaszkodtak ugyan reá, de parlamentarizmusának maradványai lehetővé tették az ellenzék működését, s befolyásos polgári liberális sajtója is hangot adhatott a német birodalommal és a Volksbunddal kapcsolatos állásfoglalásának. Az említett országokban és Romániában nem voltak a németségen belül sem olyan ellentétek, mint amit Magyarországon a Volksdeutsche Kameradschaft és a Volksbildungsverein, majd a Volksbund és a Hűségmozgalom szembenállása fejezett ki. Arató Endre véleménye szerint „ezekben az országokban, múltjuk sajátos viszonyai között nem alakult ki az egy politikai nemzet koncepciója, amely a népcsoport-elmélettel oly éles ellentétben állott". Továbbá Magyarországtól eltérően ezekben az országokban nem működött a német nemzetiszocializmussal szembenálló szélsőjobboldali párt. S még ki lehetne terjeszkedni a nemzeti alapon működő gazdasági szervezetek, kulturális intézmények terén fennálló különbségek történeti okainak vizsgálatára is. Hiányolta az összehasonlító szempont alkalmazását a magyarországi nemzetiségek helyzetének egymáshoz viszonyítása tekintetében: a szerző idevágó széleskörű felkészültsége ellenére nem veti egybe a magyarországi németek kedvező viszonyait a hazai szlovákok, szerbek, horvátok, szlovének és románok súlyos körülményeivel. A két különböző nemzetfelfogás, s az annak megfelelően összeütközésbe is kerülő német népcsoportpolitika és magyar nemzetiségpolitika kérdéseivel kapcsolatban arra mutatott rá Arató Endre opponensi véleménye, hogy „az egy politikai nemzet tipikus magyar nacionalizmusa, a németek kollektív jogának el nem ismerése, joggal hibáztatható", mégha ez az egy politikai nemzet koncepció nem egy esetben antifasizmussal kapcsolódott is egybe. Baschék részéről önmagában indokolt kívánság volt a német népcsoport kollektív jogának elismerése, de diszkreditálta azt a német birodalommal való elválaszthatatlan egybekapcsolódás, és a nagyarányú erőszakos disszimilációs törekvés. Hiányolta az opponens a magyarországi németek nemzeti tudata problémájával kapcsolatban a természetes asszimilációs folyamat előrehaladásának vizsgálatát. Kifogásolta továbbá, hogy az értekezés által tárgyalt időszakban megjelent, a magyar nemzetkoncepcióval foglalkozó társadalomtudományi munkákat a szerző többnyire említi ugyan, de nem mutatja be azokat. Arató Endre opponensi véleménye maga idézte azok néhány gondolatát, annak bizonyságául, hogy mennyire az értekezés témájába vágnak. Az értekezést, mint időtálló szép monográfiát, elfogadásra ajánlotta, és javasolta a történelemtudományok doktora fokozat megítélését szerzőjének. Mérei Gyula opponensi véleménye úgy jellemezte az értekezést, mint a politikai gondolkodás történetének, a nemzetiségi kérdés és a nemzetiségi politika történetének tudományos kutatása szempontjából nélkülözhetetlen művet, amely a múlt tanulságai alapján népünk jelene és jövője szempontjából is fontos politikai okulással szolgál. Gazdag forrásanyagával, szilárd marxista-leninista szemléletével nagy segítséget nyújt mind a ma