Századok – 1977
Beszámoló - Korom Mihály doktori értekezésének vitájáról (Izsák Lajos) 1009/V
1022 BESZÁMOLÓ Vörös Hadsereghez, makacsul kitartott korábbi álláspontja mellett. Visszautasította mind a magyar demokratikus eró'k, mind a szovjet politikai szervek azon törekvését, hogy őt bekapcsolják az új politikai élet kialakításába. Horthy nélkül erre még ekkor sem volt hajlandó. A fegyverszünet megkötése problémájával kapcsolatban Korom Mihály kijelentette, hogy a Lakatos-kormányt ugyanúgy, mint a többi háborús kabinetet, semmilyen törvény nem kötelezte arra, hogy fegyverszünet kötésére irányuló szándékát a parlamentnek előre bejelentse. Ilyen törvényes kötelezettsége a kormányzónak sem volt. Lakatos Géza miniszterelnök azonban 1944 október elején a szélsőjobboldali képviselők vezetőjének határozott ígéretet tett a kormány nevében, hogy érdemben a parlament tájékoztatása, illetve véleményének kikérése nélkül e téren egy lépést sem fog tenni. Ezt az ígéretet kérik ezután számon a jobboldalról, illetve Lakatos Géza kíván — október 14—15-én mindenáron eleget tenni ígéretének, még a kormány formális lemondása árán is, hogy az új kabinetet már ne kösse ígéretének betartása. Ez bonyolította Lakatos magatartását 1944. október 15-én is. Molnár Erik népjóléti miniszter párttagságára vonatkozó észrevétellel kapcsolatban a szerző utalt arra, hogy kutatásai alapján éppen azt sikerült feltárnia, miszerint nem a Magyar Kommunista Pártnak volt szüksége arra, hogy eltitkolja egyik miniszterének párttagságát — hiszen azt azonnal nyilvánosságra hozta —, hanem éppen a Független Kisgazdapártnak. Ugyanis az nem kívánta nyilvánosságra hozni, hogy egyik volt horthysta vezérezredes tagja lett ennek a pártnak. A hivatalos kommünikéket pedig a kisgazdapárt tagja, a sajtófőnökké is lett miniszterelnökségi államtitkár, Balogh István adta ki. Tehát nem úgynevezett „kommunista manőver" volt ez sem — hangzott a válasz —, mint ahogy több korabeli jobboldalivá vált politikus, illetve polgári felfogású feldolgozás szerette volna elhitetni. Szentpéteri Kun Béla bal- és jobboldali politikai tevékenységére vonatkozó kérdésre azt a választ adta a szerző, hogy a debreceni baloldali mozgalmi vezetők 1918—1919-es időre vonatkozóan beszélnek róla úgy, mint aki akkor még együtt működött a helyi haladó erőkkel, viszont a harmincas évektől egyértelműen az ellenforradalmi rendszer kiszolgálójának bizonyult a népi erőkkel szemben. A jelölt köszönetét fejezte ki Csizmadia Andornak a volt főispáni jogkörre, a volt szabad királyi, törvényhatósági, illetve megyei stb. városokra vontkozó pontosító kiegészítéseiért, megjegyzéseiért. Zsilák András opponensi véleményével kapcsolatban Korom Mihály megjegyezte, hogy annak leglényegesebb bírálati megjegyzéseit elfogadja. Mégpedig a következőket: a felszabadult területeken kialakuló új politikai életet bemutatva és vizsgálva nem sikerült egyrészt a tömegek aktivitását, tevékenységét olyan mértékben és alapossággal nyomon követnie, mint ahogyan azt pl. a pártok újjászerveződéseinél, a közigazgatás megindulásánál, vagy a népi bizottságok megszerveződésénél megtette. Ezután utalt arra is, — hogy a fentiekhez hasonlóan — kevésbé sikerült bemutatnia a hazai politikai élet felszabadulás utáni kialakulásának azt az igen fontos sajátosságát, hogy a kommunisták, baloldali népi erők kezdeményező fellépése és tevékenysége folytán nemcsak a romok eltakarítása, a rend helyreállítása, a közigazgatás és a termelőmunka megindulása kezdődött el, hanem ezzel együtt, illetve éppen ezek során a helyi demokratikus erők összefogása is gyakorlatilag kifejezésre jutott már azt megelőzően, hogy a különböző pártok helyi, vagy országos szervei újjáalakultak volna formálisan is, illetve az MNFF szervezetileg is megteremtődött volna. Miután a formális szervezeti keretek megalakulása
