Századok – 1977
Beszámoló - Vitaülés a hazai egyetemes történeti kutatás helyzetéről és feladatairól (Urbán Aladár) 1000/V
1004 BESZÁMOLÓ amely mind a hazai könyvészeti anyag felmérése és nyilvántartása (központi katalógus), mind a könyvtárközi kölcsönzés intézése révén fontos szerepet tölthetne be. Vadász Sándor (ELTE) elöljáróban azt hangsúlyozta, hogy az egyetemes történet iránti érdeklődést a nagy országokban is elsősorban a külpolitika, tágabb értelmezésben a kitekintés igénye keltette fel. így jött létre a közelmúltban a moszkvai amerikanisztikai intézet, amely a szovjet-amerikai kapcsolatok jelenlegi alakulásának és perspektíváinak kutatásában máris jelentős eredményeket könyvelhet el. Egy kis ország esetében nyilvánvalóan hatványozott mértékben szükséges számba vermi a nemzeti történetet befolyásoló, sőt meghatározó nemzetközi tényezőket. A hozzászóló nem értett egyet azzal a gyakorta hangoztatott érvvel, hogy hazánkban úgyszólván teljesen hiányoznak az egyetemes történet primér forrásai. A dualista korszakban számos egyetemes érdekű, többnyire diplomáciai eredetű irat került a magyar miniszterelnökség vagy a belügyminisztérium irattárába. Ehhez hozzá kell számítani azokat, az Országos Levéltár mikrofilmtárába került anyagokat, amelyeket az utolsó 20—25 évben külföldön járt kutatók hoztak haza, vagy rendeltek meg. Kétségtelen persze, hogy csak hazai források alapján valóban nem lehet egyetemes történetet művelni. A tudományos utánpótlás biztosítása érdekében a hozzászóló ezért szükségesnek vélte valamiféle központi alap létrehozását, amelyből a fiatal kutatók utazásait és költségeit fedeznék. Saját tapasztalataira hivatkozva hangsúlyozta a külföldi kutatóutak hasznosságát: nemcsak a begyűjtött anyag, hanem a szemhatár kitágulása, új összefüggések felismerése is együtt jár a külföldi tapasztalatokkal. Amellett az a felismerés sem lebecsülendő, hogy a nagy külföldi levéltárakban (saját tapasztalatai szerint pl. Franciaországban és a Szovjetunióban) még korántsem merültek ki a magyar történelem sorsfordulóira — pl. az 1848/49-es forradalomra, 1918/19-re, valamint 1945-re — vonatkozó levéltári források. Túlzás nélkül állítható, hogy ezek ismerete nélkül nem lehetséges teljes képet rajzolni az említett korszakokról. Mayer Mária (Történettudományi Intézet) örömét fejezte ki, hogy a Történettudományi Intézet által 1964 óta kéziratként kiadott, a külföldi történeti irodalomról tájékoztató kiadvány, a Világtörténet kérdését többen érintették. Mint a folyóirat szerkesztője, megragadta az alkalmat, hogy tájékoztasson a kiadvány helyzetéről. A Világtörténet - mondotta - pár éve 500, most 800 példányban jelent meg, de ez is kevés. Az Akadémiai Könyvesboltba 70—80 példány jut, s a Történelmi Társulat tanári tagozatának igényeit, vagy az esetleges külföldi megrendelőket csak a példányszám növelésével lehetne kielégíteni. De ez is, valamint a kiadvány technikai színvonalának javítása is (hogy ti. ne gépelt és filmezett formában, hanem nyomdai szedéssel jelenjék meg) anyagi kérdés. Ugyancsak az anyagi támogatáson múlik, hogy az évi átlagosan két szám helyett több kerüljön az olvasók kezébe. (1964—1976 között 25 kötet jelent meg, a 26. szám most van nyomdában.) Mayer Mária a továbbiakban elmondotta, hogy a folyóirat tizenkét esztendős fennállása alatt komoly átalakuláson ment át tartalmi tekintetben. Ez elsősorban a referált szakfolyóiratoknak számbeli növekedésében és nyelvi sokféleségében jelentkezik, amit az tesz lehetővé, hogy a Világtörténet szerkesztői mögött az Intézet egy, szakreferensekkel rendelkező külön osztályának segítsége áll. Uj rovatok is megjelentek a lapban, így a magyar szerzők műveinek külföldi visszhangjáról, vagy a külföldön megjelent magyar vonatkozású könyvekről szóló tájékoztatások, az Intézetbe érkezett fontosabb
