Századok – 1977
Vita - Pritz Pál: Válasz Ádám Magdának 987/V
998 VITA érdemlően arról beszélni, hogy az ország annyira elvesztette volna már a függetlenségét, hogy külpolitikai lépéseihez német jóváhagyást igényelt volna. Persze erősek voltak a kapcsolatok, és a mélyben érlelődött már mindaz, ami később az országot katasztrófába taszította. Ezért úgy véljük, hogy itt leghelyénvalóbb az „egyetértett" kifejezés lett volna. Ádám Magda azt írja a 110. sz. lábjegyzetemről, hogy a „problémakörből csak a második részt" emelem ki. „Az elsőről, amely nélkülözhetetlen a kérdés megértéséhez", megfeledkezem, mert bírálatom „így hatásosabb". Ami „nélkülözhetetlen" a megértéshez és, amit „figyelmen kívül" hagytam, az az, hogy „Mastny berlini csehszlovák követ Horthy Berlinbe érkezésekor megjelent a pályaudvaron".4 8 Nem hagytam figyelmen kívül. Olyannyira nem, hogy e tényt főszövegben szerepeltetem. (A kifogásolt 110. jegyzet éppen ehhez kapcsolódik.) ,,A magyarok úgy érezték — írom —, hogy cselekedniök kell. 25-én utasították a prágai magyar követet, hogy a csehszlovák kormány előtt rosszallását fejezze ki a berlini csehszlovák követ, Mastny tisztelgése miatt."49 Ugyancsak valótlan az az állítás, mely szerűit Horthy lépését „igazolni"5 0 próbáltam. Egyre törekedtem: Ádám Magda egyoldalú beállításával szemben a tények teljes számbavételére. Állításával ellentétben „kiragadott" idézetemmel nem fordítottam „ellenkezőjére" Horthy 1936 augusztusi feljegyzésének értelmét.5 1 Nincs annak értelme, hogy e feljegyzésben „kulcsmondatot" keressünk. De még abban az esetben is, ha valóban az irat kulcsa az Ádám Magda által felhozott mondat lenne, akkor se sérti az általunk idézett rész értelmét. Idézetünknek az volt a célja, hogy — más, ugyancsak citált véleményekkel együtt — dokumentálja a főszövegben általunk mondottakat. Vagyis azt, hogy a magyar politikai vezetők azzal a vízióval viaskodtak, „egy újabb vesztes háború Magyarországnak a térképről való eltüntetését fogja eredményezni".5 2 (Kiemelés most - P. P.) A dolognak a másik oldala az a közhely, hogy revíziót akartak és tudták, hogy az háború nélkül nem fog menni. Nem szükséges az egyik oldalt sem negligálni. A szerző szememre veti, hogy túlzottan előtérbe állítom Kánya figuráját, Imrédyt viszont alig méltatom.5 3 Meglehet. Néhány tényezőt azonban nem lenne helyes figyelmen kívül hagyni. Az egyik az, hogy az ellenforradalmi korszakot feltáró történetírásunk még korántsem jutott el odáig, hogy részleteiben is pontosan számba vette volna a korszak vezető politikusainak a politikai irányvonal, egy-egy döntés kialakításában játszott személyes szerepet. Amikor Kánya szerepéről a szokásosnál többet írtam, akkor arra is törekedtem, hogy szerény erőmhöz képest, e munkához járuljak hozzá. Ugyanakkor változatlanul az a véleményem, hogy nemcsak az iratokban, hanem az ország külpolitikájában is Kánya állt az előtérben. Nyilvánvaló, hogy az irányvonal kialakítása nem ment Imrédy nélkül, mint ahogy ebben az időben megnövekszik Horthy közvetlen jelenléte is, aki - amiképpen arra történetírásunk már rámutatott —5 4 mindig akkor lépett előtérbe, amikor súlyosabb döntések kialakításáról volt szó. A külpolitika operatív 4 s Uo. 4 9 Pritz 664. 10 Ádám 515. 51 Uo. 576. 5 2 Pritz 658. és uo. a 71. sz. lábjegyzet. 5 3 Ádám 577. s 4 Ormos Mária-Incze Miklós: Európai fasizmusok 1919-1939. Bp. 1976. 162.1.
