Századok – 1977
Közlemények - Horváth Pál: A koordinált jogtörténeti kutatómunka alapvető forrásai 946/V
974 HORVÁTH PÁL térség viszonylag rövidéletű tőkés jogrendjének maradandó értékű feltárását célozzák. Tárgyunkat tekintve mégis ez a kitekintés arra szolgálhat eszközül, hogy a koordinált jogtörténeti kutatómunka racionálisnak mondható dimenzióit érzékeltessük. Az ilyen természetű tudományos tapasztalatok értéke persze nem csökken felismerésünk általi 36 mégis nyilvánvaló, hogy az előtérbe került burzsoá magánjogi viszonyaink feltárásában a módszeres kutatómunka koordinálásának határa a környező térséggel, és azon belül is elsődlegesen a történelmi kölcsönhatásokkal, ill. az azonos vagy közelálló fejlettségi szintet kifejező folyamatokkal esik egybe. Ezért tulajdonítunk különös jelentőséget a lengyel jogtörténetírás újabb tapasztalatainak is, amelyek az utóbbi évszázad jogfejlődésének elemzésében is kiaknázatlan lehetőségek egész sorát kínálják fel számunkra. Adalékok a környező országok állami struktúrájának két világháború közti történetéhez Sajnálatos az a körülmény, hogy a hazai jogtörténetírás az újkori, ill. legújabbkori lengyel jogfejlődés tapasztalati anyagából mindmáig rendkívül szerény keretek közt merít. A reprezentatív összehasonlítás eszközeit alkalmazó általános jogtörténetünk is csak vázlatos képet nyújt a hazai jogi historizmus számára13 7 a környező országok burzsoá jogrendjének 20. századi történetéből. Jogi historizmusunk világképét tehát ebben a korszakban is a hazai történetírás eredményei egészítik ki.13 8 így alakult ki az a helyzet, hogy az önálló lengyel állami lét újjászületésének és két évtizedes fejlődésének nem egy magyar vonatkozású összefüggése került felszínre a módszeres jogtörténeti kutatómunka közreműködése nélkül. Nem érdektelen talán két ilyen példát is felidézni, mielőtt e kor sajátosan koordinált jogtörténeti kutatásokat igénylő feladataira irányítanánk a figyelmet. Gyakorlatilag már az első világháború előkészületei folyamán megtaláljuk a német, az osztrák-magyar, ill. az orosz diplomácia játékát a lengyel területek autonómiájának ígérgetésével. A lengyel uralkodó oszályok felsőbb rétegeit az orosz seregek főparancsnokának 1914 augusztusában meghirdetett kiáltványa13 9 állította az antant oldalára. A polgári középrétegek szószólójává lett Pifsudski fegyveresei azonban szinte egyidejűleg kezdtek akcióba a központi hatalmak oldalán. Az ismert német Mitteleuropa-tervek is számoltak egy jövőbeli vazallus lengyel állam gondolatával. Határozottabb képződmény kontúrjait jelentette azonban Pilsudski számára az Osztrák-Magyar Monarchiától remélt trialista átszervezés esetleges lehetősége. A Krakkóban megszervezett lengyel Nemzeti Főbizottságnak azonban rövidesen csalódást jelentett e terv elejtése, amelyben a magyar 13 6 Hiszen pl. a szűkebb regionális keretek között működó' nemzetközi monopóliumok jogtörténeti elemzésére behatárolt vizsgálódásnak már természetes forrása lehet az ilyen tapasztalati anyag is. 137 Ld. a jogi oktatás céljainak alárendelt kézikönyvet, az Egyetemes állam- és jogtörténet II. (szerk. Horváth Pál), Bp.1975. 314-317, vö. a még szűkebb lehetó'ségeket hordozó kézikönyv anyagával Bónis Gy., Sarlós M.: Egyetemes állam- és jogtörténet. Bp. 1957. 468-470. 138 Ld. az idézett PerényiJ., Niederhauser E., Kovács E. és mások, ill. a felhasznált gazdaságtörténeti kutatómunka alapján. 13 9 Nyikolaj Nyikolajevics nagyherceg kiáltványában az összes lengyel föld cári segédlettel történő egyesítését és majdani autonómiáját hirdette meg. Ld.Perényi J.: i.m. (1962) 292.
