Századok – 1977
Közlemények - Horváth Pál: A koordinált jogtörténeti kutatómunka alapvető forrásai 946/V
A KOORDINÁLT JOGTÖRTÉNETI KUTATÓMUNKA 959 forradalom hatásának feltartóztatására hivatkozott és az elbukott nemzeti felkelés vívmányait is felszámolni törekedett.6 3 Az ország fejlettebb gazdasággal rendelkező területeit Poroszország, ill. Ausztria ragadta magához, Oroszország pedig a területileg legkiteijedtebb lengyel országrészhez jutott. A lengyel feudális társadalom politikai rendszere tehát jóval a polgári átalakulást megelőzően szétesett. „A csőd nyilvánvalóbb volt, mint az új rendszer kibontakozása" — mondja találóan Arató —6 4 és ez a jelenség szélesebben is érvényes a korabeli közép- és kelet-európai társadalmak fejlődésére vonatkozóan. Ennek megfelelően a levert lengyel nemzeti mozgalmak vezetői is a külső tényezők kedvezőbb alakulásától, jelesül a forradalmi Franciaország támogatásától remélték a nemzeti függetlenség visszaállítását. Hazánk és a lengyel történelem sorsközössége valójában ekkor vált teljessé, miként a kibontakozás útjainak keresése is rövidesen a történelmi egymásrautaltság felismeréséhez vezetett. Valójában azonban a magyar reformkort megelőző évtizedek anélkül teltek el, hogy akár a jakobinus mozgalmakban, akár a nyelvi kulturális törekvések területén, vagy a külső tényezők kedvezőbbé formálásában a cselekvő együttműködés számottevő mértékben kimutatható volna. Talán innen fakad, hogy a polgári jellegű jogi historizmusunk az önálló lengyel állami lét maradványait védelmező, ill. újratermelő századeleji küzdelmekkel szinte egyáltalán nem foglalkozik. A forradalmi Franciaország és a Napóleon elleni koalíciók évtizedei során valójában a lengyel nemzeti mozgalmak rendkívüli aktivitást tanúsítottak, sőt e küzdelmek során átmeneti eredményeket is értek el. A több alkalommal újjászervezett lengyel légió bár a legkülönbözőbb európai harctereken küzdött a francia politikát segítve, Napóleon Austerlitznél elért sikerei (1805) után azonban a lengyel földek felszabadítása is elérhető közelségbe került. Jena és Auerstádt után a császár Berlinből tette közzé felhívását a lengyelekhez, amelyben a porosz hatalom alól kiszabadult területeken egy alkotmányos monarchia kialakításának lehetőségét rögzítette. A Varsói Hercegség trónjára ugyan a szász királyt, III. Frigyes Ákost ültette, de az 1807-ben Drezdában személyesen a császár által diktált lengyel alkotmány alapján némi remény volt önálló központi és helyi államszervek kiépítésére is.6 5 Az oktrojált alkotmány és a Hercegség törvényhozó szerve által kibocsátott dekrétumok némi társadalmi reformok elindítói is lehettek.6 6 A „polgár egyenlő a törvény előtt" — mondja a Napóleon által diktált lengyel alkotmány, de ennek értékét világosan mutatja, hogy az idézett dekrétumok viszont a föld kizárólagos tulajdonjogában a földesurakat erősítették meg. A Hercegség még területi gyarapodást is nyert, valójában azonban mindez csak az állami függetlenség látszata volt. A háborús konjunk-6 3 A Tadeusz Koáciuszko által vezetett nemzeti felszabadító harcról, ill. az ún. Ideiglenes Tanács 1794. évi Polanieci kiáltványában meghirdetett társadalmi reformokról (a jobbágyság személyes felszabadítása) van szó. 6 4 Ld. Kelet-Európa története a 19. század elsó' felében. 98. 6 s Ld. Az újabb kutatásokból: Wt. Sobocinski: História ustroju i prawa Ksi^stwa Warszawskiego. Torun, 1964, Uő.: részlettanulmány Napóleon és a Hercegség viszonyáról. Prz^glad Historyczny 56. (1965) 1. sz. 46-47, M. Kallas: Konstytucja Ksi^stwa Warszawskiego. Torulí, 1970, E. Halicz: Geneza Ksi^stwa Warszawskiego. Warszawa, 1962 stb. 64 Ld. pl. az 1807. dec.21-i dekrétumot a jobbágyi terhek szerzó'déses felszámolásáról, amely a Varsói Hercegség alkotmányának 11. §-ában foglalt lehetőségek valóraváltása volt. Vö.:St. Kieniewicz: História Polski 1795-1918. Warszawa, 1969. 10-12. Ezeket a dekrétumokat W. Bartel, J. Kosim és W. Rostocki adta ki;ld. Ustawodawstwo Ksi?stwa Warszawskiego 1807-1913. Warszawa, 1964-1969. 8»
