Századok – 1977
Tanulmányok - Baranyi Béla–Timár Lajos: Debrecen iparfejlődésének sajátossága a tőkés korszak utolsó negyedszázadában és a szocializmus építésének időszakában 899/V
928 BÁRÁNYI BÉLA - TÍMÁR LAJOS 1970-ben elérte a 219 főt. Fokozatosan nőtt tehát a munkásosztály, és már 1957 végére a legnagyobb társadalmi osztály lett a városban. A szocialista iparban foglalkoztatott munkások száma 1975-ben elérte a 25 334 főt (az összes foglalkoztatottak száma 36 750 fő). A magánkisiparosok száma viszont évről-évre csökkent, s 1968-ban csupán 916, 1975-ben már csak 782 fő volt. (Összehasonlításul 1955-ben 1426 fő.)6 3 Az ipartelepítési politika 1960-tól egyre hatékonyabbá vált, amely ettől kezdve célul tűzte ki az ország iparilag elmaradott vagy kevésbé fejlett — munkaerőtartalékokkal és egyéb kedvező telepítési adottságokkal rendelkező — alföldi és dunántúli körzeteinek fejlesztését, csökkentette a főváros túlzott ipari koncentrációját. Az 1950-es évek kezdeti erőfeszítései után az iparnak olyan jelentős vidéki bázisait sikerült létrehozni, amely lényegesen megkönnyítette a területek iparának gazdasági továbbfejlesztését.6 4 így töltött be Debrecen a 60-as évek elejétől egyre fontosabb helyet az ország, főként pedig a Tiszántúl és a megye gazdasági életében. Ezt fejezi ki az, hogy az ipar területi koncentrációja rendkívül erős, s a megye egészét tekintve Debrecen ipari túlsúlya a felszabadulás óta változatlan. 1949-ben és 1973-ban is itt dolgozott a megye ipari keresőinek 51%-a. A megyeszékhely szerepe még nagyobb a szocialista ipar vonatkozásában. A 60-as évek végére a szocialista ipar aktív keresőinek 62%-át Debrecen, 16%-át a három hajdúváros, 22%-át a községek ipara foglalkoztatta.6 5 A területi koncentrációnál is gyorsabb volt azonban a vállalati koncetráció az iparban. Ezt jelezték a korábban említett adatok. Erre utal az is, hogy az 1950-es évek első felében Debrecenben átlagosan 30 állami ipar vállalat volt (1953-ban 22 minisztériumi és 8 tanácsi vállalat, 1955-ben 21 és 9). Számuk az elkövetkező évtizedben csökkent. 1966-ban az állami iparhoz 25 (12 minisztériumi, 13 tanácsi), 1970-ben pedig 24 (13 minisztériumi, 11 tanácsi) iparvállalat tartozott. Az állami iparban foglalkoztatott munkások száma ugyanakkor az 1955. évi 12 510 főről, 1966-ban 19 512 főre, 1970-ben pedig 26 577 főre emelkedett. Az egy ipari vállalatra jutó átlagos munkáslétszám az állami iparban az 1955. évi 417 főről 1966-ban 780 főre, 1970-ben már 1107 főre (országosan az 1950. évi 336 főről 1965-ben 1183 főre) ugrott.6 6 Debrecen szocialista iparfejlődése során az egyes szektorok között is megváltoztak az arányok. Az államosításokat követően megszűnt a magántulajdon jelentősége az iparban. A minisztériumi és a helyi-tanácsi ipari üzemek jelentették ettől kezdve az állami ipart. Hozzájuk kapcsolódott a kisipari termelőszövetkezetek tevékenysége, amely a kisiparosok szövetkezeti tömörülése volt. (1953-ban 13, 1966-ban 10, 1970 és 75-ben 15). Az állami és szövetkezeti ipar együttesen alkotta a szocialista ipart, amely mellett elenyésző volt 900—1000 magánkisiparos gazdasági súlya. A szocialista iparon belül az állami iparnak van meghatározó jelentősége. Erre utal, hogy 1968-ban már a város ipari 63 Uj Debrecen született. (Debrecen, 1944-1969.) Szerk.: Taar Ferenc. Debrecen, 1969. 42; Hajdú-Bihar megye fontosabb statisztikai adatai. 1957. Debrecen, 1958. 57; Uaz: 1975. köt. 91 és 109; KSH Ipari Adattár II. köt. Bp. 1972. 22. 6 4 Kóródi József-Márton Géza: i. m. 128-132. 6 s Magyarország megyéi és városai. 301. 6 6 HBm fontosabb stat. adatai... 1955. 30; 1966. 57-58, 1970. 52-59, Berend T. Iván: A szocialista gazdaság fejlődése Magyarországon 1945-1968. Bp. 1974. 127. - Ujabban bizonyos csökkenés figyelhető meg vállalati koncentrációban. 1975-ben az állami ipar 23 (14 minisztériumi, 9 tanácsi) vállalata összesen 22 834 munkást foglalkoztatott, az egy vállalatra jutó átlagos munkáslétszám pedig 993 fő volt. Ld.: HBm fontosabb stat. adatai... 1975. 78 és 88.
