Századok – 1977
Tanulmányok - Baranyi Béla–Timár Lajos: Debrecen iparfejlődésének sajátossága a tőkés korszak utolsó negyedszázadában és a szocializmus építésének időszakában 899/V
DEBRECEN IPARFEJLŐDÉSÉNEK SAJÁTOSSÁGA 927 ipar területén zajlott le a leggyorsabb fejlődés. A 60-as évek derekán már az ipari keresők jóval több mint 50%-a ebben az ágazatban dolgozott. Az ágazaton belüli arányok is a korszerű fejlődés igényeinek megfelelően módosultak. A nehéziparon belül megkétszereződött a gépgyártás, csaknem megkétszereződött a műszeripar, és közel két és félszeresére nőtt a vegyipar (!). A szocialista iparosítási politika eredményei nyomán tehát jelentősen megváltozott az ipar ágazati szerkezete. A gépipar és a vegyipar gyors fejlődésével, az első ötéves terv után, 1955-től a nehézipar került az első helyre, az 1970-es évek elején pedig mára szocialista iparban foglalkoztatottak 54%-a dolgozott ebben az iparcsoportban. A felszabadulás előtt élelmiszer-, könnyű- és nehézipar volt a sorrend. Debrecen gyáriparára 1945 előtt a környék mezőgazdasági termékeit feldolgozó élelmiszeripar voltjellemző. Az ipari termelés kb. 70%-a ebből a két iparcsoportból származott.6 0 Az 1950-es években a foglalkoztatottak száma alapján az ipar legdinamikusabban fejlődő ága a gépipar volt, az 1960-as években viszont a vegyipar fejlődött a leggyorsabban. Az iparban foglalkoztatottak száma 1949-től napjainkig több mint háromszorosára nőtt. A város szocialista ipara 1973-ban már mintegy 35 000 főt foglalkoztatott.6 1 Ezek az eredmények elsősorban az iparosítási politika idején létesített gyáraknak köszönhetők. A Magyar Gördülőcsapágy Művek, az Orvosi Műszergyár, a Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalat, a Mezőgazdasági Gépgyár, a BIOGÁL Gyógyszergyár, a Ruhagyár és a Konzervgyár együttesen ma már jóval több mint 10 ezer embert foglalkoztatnak. A meglevő üzemek fejlesztése, bővítése és rekonstrukciója pedig további új munkahelyeket teremtett, növelte az ipar állóeszközeinek értékét, és javította műszaki színvonalát. Főleg az első ötéves tervben alapított új élelmiszeripari vállalatokkal (baromfi-, tejfeldolgozó-üzem, konzervgyár stb.) jelentős mértékben korszerűsödött az élelmiszeripar is. A felszabadulás előtt ezt az ágazatot a hagyományos malom-, dohány- és húsipar jellemezte. Az iparfejlődés eredményei az üzemek nagyságában, koncentráltságában is megmutatkoztak. 1930-ban még egyik népgazdasági ág sem dominált abszolút mértékben. Az ipari népesség — keresők és eltartottak — (30,0%) már valamelyest meghaladta a mezőgazdasági népesség (22,0%) arányát, de a mezőgazdaság továbbra is egyik jellegadó gazdasági ág maradt. Annál inkább, mert a 30,0%-nyi ipari népesség túlnyomó többsége magánkisiparos volt, illetve az egy-két munkást foglalkoztató „kisüzemekben" dolgozott. Húsznál több munkás csak 39 (1,0%) üzemben dolgozott. Az akkori debreceni viszonyok között „nagyüzemnek" tekinthetők a húsznál több munkást alkalmazó gyárak, illetve gyárjellegű létesítmények. De ebben a 39 „nagyüzemben" is mindössze csak 4254 munkás dolgozott. Lényegében ez a szám jelentette a gyári munkásságot. Csupán a Vagongyár dolgozói létszáma haladta meg a két világháború között az 1000, a Hajlított Bútorgyáré és a Dohánygyáré az 500 főt.6 2 1968-ban Debrecenben 24 állami iparvállalat közül ezzel szemben már hét üzem 1000 munkásnál is többet foglalkoztatott, négy pedig 2000 főt. A nagyüzemek fejlődését jelzi tehát a nagyfokú munkáskoncentráció. Ezt fejezi ki az is, hogy az állami iparban az egy ipartelepre jutó munkások száma (bedolgozók nélkül) 6 0 Magyarország megyéi és városai. 313. 61 Uo.: 314. 6 2 Vármegyei Szociográfiák XII., Debrecenn sz. kir. város és Hajdú vármegye (Bp.) 1940. 125 és 127-128. 5*
