Századok – 1977
Tanulmányok - Baranyi Béla–Timár Lajos: Debrecen iparfejlődésének sajátossága a tőkés korszak utolsó negyedszázadában és a szocializmus építésének időszakában 899/V
900 BÁRÁNYI BÉLA - TÍMÁR LAJOS korszakban történt meg a tőkés rendszer felváltása a szocialista termelési viszonyokkal. A népi demokratikus forradalom eredményeként a társadalmi-gazdasági viszonyok gyökeres átalakulása — a tőkés korszak spontán iparfejlődése helyett — a tervszerűségre épülve olyan makroökonömiai összefüggéseket teremtett, melyek az iparfejlődés dinamikus ütemét és területileg harmonikusabb megoszlását biztosítják. Ezek hatására a felszabadulást követő évtizedekben Debrecen elmaradott, döntően kisipari jellegű ipara ágazati szerkezetében és technikai színvonalában is korszerű nagyiparrá vált. Az ipar a város gazdasági életének alapvető tényezője lett, és társadalmunk vezető erejének, — a munkásosztálynak — széles körű és minőségileg egyre magasabb szintű bázisát teremtette meg az ország harmadik legnagyobb városában is. I. Az iparfejlődés sajátosságai Debrecenben a két világháború közötti korszakban 1. Az iparfejlődés általános feltételei Magyarország a két világháború közötti időszakban Európa leglassabban fejlődő országai közé tartozott. A gazdaság főbb ágazatainak szerkezeti megmerevedését, fejlődésük általános lelassulását (különösképpen a mezőgazdaság stagnálását) a gyáripar mérsékelt fejlődése nem ellensúlyozhatta. A gyáripar fejlődésében is megfigyelhető a két világháború közötti korszakban a korábbinál jóval lassúbb ütem. A gyáripari termelés 1913—38 között évente alig több mint 1%-kal növekedett, szemben a 20. század elejével, amikor évente átlagosan 5,4%-kal nőtt a termelés. A gyáripari termelés csak a háború éveiben bővült lendületesebben, 1938-43 között összesen 35%-kal.2 Az iparfejlődés lelassulása ugyanakkor — különösen az 1920-as években — Budapest súlyának erőteljes növekedésével járt együtt. Már közvetlenül az első világháború előtt is, de főleg azt követően mindinkább érezhetővé vált az ipar- és városfejlődés fokozódó aránytalansága. Budapest szerepének növekedése mellett a középhegységek vonulata mentén feltárt nyersanyag-lelőhelyek közelében fekvő városok iparosodtak gyorsabban, szemben az alföldi városokkal. A városfejlődés lassúbb ütemű volt néhány délnyugatdunántúli és általában a határszéli, a területváltozások következtében vonzáskörzetüket elvesztett városokban is. 1930-ban Budapesten az ország népességének 11,6%-a lakott, ugyanakkor a gyáripari munkások 45, illetőleg a Nagy-Budapestet számítva 61%-a dolgozott a fővárosban. Az ipar Budapestre való erőteljes koncentálódása egyúttal azt is jelentette, hogy a technikailag élenjáró ágazatok szinte kizárólag Budapestre települtek. A két világháború közötti korszakban az ország gazdasági képén különösen a gyáripari fejlődés és városfejlődés vonatkozásában a térbeli egyenetlenség egyre torzuló méreteit figyelhetjük meg. Sajátos módon jelentkeztek ezek a problémák a korábban is jelentéktelen iparral rendelkező Alföld esetében. Az Alföldön 1910-hez képest 2Berend T. Iván-Ránki György: Magyarország gyáripara a második világháború előtt és a háború időszakában (1933-44). Bp. Akadémiai Kiadó, 1958.
