Századok – 1977
Folyóiratszemle - Conte; Francis: Lloyd George és a rapallói szerződés 838/IV
838 FOLYÓIRATSZEM I E hatóságokat tette felelőssé. (Incidens alatt kizárólag baloldali jellegű megmozdulást értettek: a forradalmárok, a baloldaliak üldözését a békekonferencia nem rótta fel Bukarestnek.) Mivel a románok előtt sem volt titok - erről Friedrich is gondoskodott -, hogy a szövetségesek legalábbis nem ellenzik a puccsot, a román katonai vezetés semmit sem szándékozott tenni ellene. Hogyan s miért került mégis Budára, a Szent György térre az objektíve az akciót támogató román katonai egység? Balogh Éva ezt azzal magyarázza, hogy a románok egy esetleges fegyveres összecsapást kívántak megakadályozni. Noha ez a következtetés első tekintetre meglepő, s bizonyára szerepet játszott az is, hogy a románok maguk sem akartak „kimaradni" az ügyből, ha már a nagyhatalmak nem ellenezték, Balogh adatai és gondolatmenete alapján logikusnak, meggyőzőnek kell találnunk. Balogh ugyanis azt is részletesen elemzi, hogy a puccs időpontja és fejleményei minden tekintetben kellemetlenek voltak a románok számára. Az, hogy Budára román katonákat küldtek át (addig csak Pesten állomásoztak), okkal volt úgy magyarázható, hogy a megszállásnak a Peidlkormányhoz intézett ultimátumban jelzett kiterjesztését kezdték meg. Nagyonis az volt a látszat, hogy a románok azért támogatják Friedrichéket, mert a Peidl-kormány nem hajlandó elfogadni az általuk diktált fegyverszüneti feltételeket. A szövetségesek, akik kezdetben elnézéssel, helyeslőleg fogadták a puccs tervét és végrehajtását, augusztus 22-i táviratukban, amelyet a Budapesti Szövetséges Katonai Misszióhoz intéztek, már úgy nyilatkoztak a Friedrich-kormányról, hogy az nemcsak nem a nép akaratából, hanem a puccs révén és „idegen hadsereg" támogatásával került hatalomra. (309. 1.). Balogh azt hangsúlyozza, hogy a békekonferencia magatartása következetlen volt: egyrészt azzal vádolták a románokat, hogy beavatkoznak a magyar belügyekbe, másrészt azért hibáztatták őket, mert nem védték meg a Peidl-kormányt. Balogh végigviszi az ebből következő gondolatsort s azzal zárja, bármit tettek volna a románok, az Párizs megítélése szerint mindenképpen rossznak, hibának minsősült. Utal arra is, hogy aromán megszállók és a Friedrich-kormány viszonya a lehető legrosszabb volt, a kormány helyzetét minden módon nehezíteni igyekeztek s ez szintén arra mutat, hogy nem ők segítették hatalomra a Friedrich-kormányt. A tanulmány meglehetősen szűkre szabott terjedelme következtében számos ponton meg kell elégednie a szerzőnek rövid utalásokkal (az egyes hatalmak érdekei, ellentétei) s e helyen nem foglalkozhatott részletesebben a Friedrich-puccson túlmenően a Magyarországgal kapcsolatos különböző román (és magyar) kombinációkkal sem. A felsorakoztatott adatok kétségtelenül mutatják, hogy a szövetségeseknek fontos szerepük volt a Peidl-kormány eltávolításában, Friedrich kormányának hatalomra kerülésében, de világos az is, hogy kezdetben meglehetős rokonszenv kísérte Friedrich színrelépését. A felelősség teljes áthárítása Romániára a tények alapján nem indokolható. Mindez nem zárja ki annak lehetőségét, amivel a tanulmány már nem foglalkozik, hogy a románok kezdetben „kezesebb" partnert reméltek vagy remélhettek az új kormányban. Balogh Éva tanulmánya sok tekintetben új megvilágításba helyezi az augusztus 6-i fordulatot, anyagát, megállapításait mindenképpen hasznosítani kell. A kép továbbfinomítása azonban, úgy vélem, csak akkor történhet meg, ha hozzáférhetővé válnak majd a megfelelő román források is, amelyeket eddig mind a hazai, mind a külföldi kutatók nélkülözni voltak kénytelenek. (East European Qarterly, Vol. IX. N°. 3. 297-314. I.) L N. Zs. Francis Conte.v Lloyd George és a rapallói szerződés Francis Conte a 20. századi diplomáciatörténet sokat elemzett lépését, a német-orosz megegyezést tartalmazó rapallói szerződést új megközelítésben, a kortárs nemzetközi politika hatékony alakítójának, Lloyd George-nak középpontba állításával vizsgálja. Tanulmánya jelentős része a szerződéskötés előzményeit tárgyalja, ami érthető, hiszen így válik lehetővé a Lloyd George-i koncepció alakulásának teljes bemutatása. A Rapallóban lejátszódó események megértése érdekében sokoldalúan elemzi azokat a kül- és belpolitikai tényezőket, melyek Lloyd George politikáját közvetlenül befolyásolták.
