Századok – 1977
Folyóiratszemle - Parker; Geoffrey: Ha az Armada partra szállt volna 831/IV
FOLYÓIRATSZEMLE 831 Az ún. „új" társadalomtörténeti kutatás a szociológia befolyását tükrözi, amint ezt J. Demos, Ph. Greven alkotásai is bizonyítják. Családszerkezet-vizsgálattal kísérleteztek, a 17-20. sz. évében vizsgálva az iparilag fejlett országok családszerkezetének módosulásait. P. Laslett kísérletei viszont a fajelmélet jegyeit viselik magukon. Mindent összevetve megállapítható, hogy a kvantitatív módszer alkalmazása új források tömeges feldolgozását teszi lehetővé. Negatívuma a kvalitativitás figyelmen kívül hagyása, a struktúra-központúság, ami miatt a valós folyamatok hiányosan rekonstruálódnak, s ezt a modellalkotás tovább torzítja. A módszer alkalmazásának korlátait egyes polgári tudósok is elismerték. F. Furet, J. R. Hollingsworth megállapításait idézik a szerzők, amelyek azt mutatják, hogy a korlátok felismerésén túl nem jutottak, pedig a szovjet tudomány a strukturális-kvantitatív módszer alkalmazásában is figyelemre méltó eredményeket mutathat fel. Ezek alapján fogalmazza meg cikkünk a kvantitatív eljárás kulcskérdése, a modellalkotás alaptípusait. A tény modell, az alternatív-hipotetikus és az imitált-hipotetikus típusok közül az első mellett foglal állást. Hangsúlyozza a kvalitativitás érvényesítését a kvatitatív módszer alkalmazását megelőzően. Ebben a vonatkozásban a reprezentativitás helyes megragadása döntő lehet. Pozitív példaként említi egy szerzői kollektíva művét, amely az 1918-as felmérés alapján a szovjet munkásosztály belső rétegzettségét rajzolta meg. Több mint 1 millió összeírólap egyenként közel 60 adatából választották ki a reprezentáns sorokat, amelyek az anyag 1%-át ölelték fel. N. B. Szelunszkaja a századforduló orosz nemesi birtokainak gazdálkodását tipizálta a Nemesi Bank sokatmondó okmányai alapján. Az összorosz agrárpiac kialakulási folyamatát rajzolta meg I. D. Kovalcsenko és L. V. Milov monográfiája, amely a mezőgazdálkodás különböző faktorainak ártendenciáit matematizálta, s vont le következtetéseket. Ezek az eredmények is aláhúzzák az elmélet és módszer összhangjának szükségességét, amely összhang feltétele lehet a továbblépésnek a gépi feldolgozás, a családszerkezet-vizsgálat, a társadalom-pszichológia kutatása, ill. az urbanizáció folyamatának rekonstruálása terén. (Isztorija SzSzSzR 1976. 5. szám. 60-92. I) M. Geoffrey Parker: Ha az Armada partraszállt volna. .. E. H. Carr szerint a „mi lett volna" jó társasági játék, de semmi köze a történelemhez. A szerző szerint mégis van értelme az ilyen kérdésföltevésnek, amennyiben ez a megvalósulttal ellentétes tendenciák, lehetőségek pontos számbavételén alapul. Az eredmény és az elkövetett hibák ismeretében sokszor lebecsüljük egyes vállalkozások jelentőségét, esélyeit - vagy éppen nehézségeit, holott sok esetben a siker és a kudarc közötti választóvonal igen bizonytalan, a kimenetel igen kétes. Különösen gyakori ez a hadtörténetben, pl. a nagyarányú kombinált tengeri és szárazföldi hadműveleteknél, amint ezt az 1943-as anzioi és az 1944-es normandiai partraszállás is bebizonyította. Az ilyen bizonytalan kimenetelű vállalkozások esetében indokolt az „ellentényezős" (counterfactual) vizsgálat. A címben szereplő kérdésre nem nehéz válaszolni. Parma hercegének pontos utasításai voltak arra, mit tegyen a sikeres partraszállás után: Kent grófságon átvonulva vegye be Londont, lehetőleg Erzsébet királynőt és minisztereit is elfogva, s a várható helyi Tudor-ellenes fölkelések fölhasználásával hajtsa uralma alá az egész királyságot. Amennyiben ilyen arányú sikerre nem látna lehetőséget, úgy tárgyalások útján engedélyeztesse Erzsébettel a katolikus vallás gyakorlását, adassa át vele az angol kézen levő németalföldi városokat és fizettessen hadisarcot. A történészek egyetértenek abban, hogy a véletlennek nagy szerepe volt a két hajóhad ütközetének eldöntésében, s kevésen múlott a spanyol siker. Az eseményeket földolgozó első történész, Sir Walter Raleigh, s más kortársak is, a spanyol inváziós hadsereg fölényét egyértelműnek látták. A cikk szerzője részletes levéltári és régészeti adatokkal bizonyítja az inváziós erők létszámban, fegyverzetben, tapasztalatokban és pénzforrásokban egyaránt megnyüvánuló erejét, s a velük szembenállók felkészületlenségét. A számbelileg és katonai morál terén egyaránt a spanyoloktól messze elmaradó angol erők, a gyengén megerősített városok és kastélyok nem sok esélyt nyújtottak az eredményes ellenállásra. Erzsébet, legtöbb kortársával együtt, nem hitte el, hogy a spanyolok képesek 13*
