Századok – 1977
Történeti irodalom - Dzsedzsula K. E.: Rosszija i velikaja francuzszkaja burzsoaznaja revolucija konca XVIII. v. (Ism. N. D.) 817/IV
TÖRTÉNETI IRODALOM 817 Világiak ebben a korszakban még jóval kevesebb hamisítványt készítettek, mert hiányoztak náluk ennek eló'feltételei. Nyilvánvaló hamisítvány III. Béla 1186-os oklevele Márk és Péter birtokainak megerősítéséró'l, a pozsonyi káptalan 1230-as oklevele Torcs nevű birtokának adományozásáról, II. András 1232-es oklevele Belzsa föld adományozásáról. II. András 1217-es, Szentpétery által először kiadott oklevele szintén teljesen hamis, éppúgy II. András 1221-es oklevele Surány és Nyárhid Nyitra vármegyei birtokok cseréjéről, történeti hitele nincs. II. András 1231-es oklevelét, amely Sebes és Sándor comeseknek visszaadja Béla ifjabb király által elvett földjeiket, a szerző szerint is gyanús, de csak a bazini és szentgyörgyi grófok egész birtoktörténetének alapos feltárása után lehetne a kérdést eldönteni. A bozóki apátság 1135-ös birtokösszeírását lényegében véve hitelesnek tartja, korabeli feljegyzésre vezethető vissza, amilyeneket egyéb birtokosok is készítettek a 11. sz. vége óta. Az eredetiben vizsgált okleveleken és a magyar szakirodalom beható ismeretén alapuló, részletes francia rezümével is ellátott tanulmány nyilván érdeklődésre számíthat a korral foglalkozó magyar szakemberek részéről. Niederhauser Emil K. E. DZSEDZSULA ROSSZIJA I VELIKAJA FRANCUZSZKAJA BURZSOAZNAJA REVOLUCIJA KONCA XVIII. V. (Kijev, 1971. 380 1.) OROSZORSZÁG ÉS A NAGY FRANCIA POLGÁRI FORRADALOM A 18. SZÁZAD VÉGÉN K. E. Dzsedzsula professzor munkája a szovjet történetírásban először tesz kísérletet arra. hogy bemutassa a cárizmus, s a 18. századi orosz társadalom különböző rétegeinek, osztályainak reagálását a nagy francia polgári forradalomra. Könyvében hatalmas - többek között Párizsban, Berlinben, Bécsben gyűjtött - levéltári anyag, valamint a korabeli sajtó és visszaemlékezések felhasználásával dolgozza fel a témát. Megvilágítja Oroszország akkori gazdasági, poltikai és kulturális helyzetét, utalva a belső ellentétek kiéleződésére, az osztályharc fokozódására, de főleg kulturális vonatkozásban tárgyalja a francia-orosz kapcsolatokat, kiemelve az orosz társadalom széles körű és nagy fokú érdeklődését a haladó francia kultúra, a francia felvilágosodás és a forradalom eszméi iránt. Különösen nagy figyelmet szentel könyvében a francia polgári forradalom fejlődésének az orosz társadalom akkor számbelileg legnagyobb osztályára, a jobbágyságra gyakorolt befolyásának. De alaposan és részletesen megvilágítja az orosz cárizmus viszonyát is a francia forradalomhoz, bemutatva a forradalom ellen az európai monarchiákkal közösen vívott gazdasági, diplomáciai és katonai harcát. A könyvben egész sor új következtetést találunk. így többek között azt a megállapítást, hogy Oroszországban a 18. század végén a gazdasági helyzet, a tudomány fejlődése, társadalmi gondolkodás és osztályharc nem volt európai viszonylatban olyan elmaradott, amint az eddigi - főként a burzsoá -irodalom ábrázolta. A szerző kimutatja, hogy az orosz jobbágyság, amelyet teljesen lebecsült a burzsoá történeti irodalom, a francia forradalom hatása alatt „legyőzte félelmét" és aktív erőként lépett fel. A francia forradalom ezáltal Oroszország népei további sorsának alakulását erősebben befolyásolta, mint Európa más országainak népeiét. Történt ez annak ellenére, hogy az orosz cárizmust arra késztette a növekvő francia forradalmi befolyástól és új jobbágyháborútól való félelme, hogy egyik fő szervezője legyen az európai államok forradalomellenes koalíciójának. K. E. Dzsedzsula monográfiája, amely kísérletet tesz az orosz történelem és részben a francia forradalom új korszakbeosztására is, jelentős történelmi munka és érdekes olvasmány nemcsak a történészeknek, hanem az olvasók széles táborának is. N. D.
