Századok – 1977
Elmélet és módszertan - Ránki György: Jegyzetek a társadalomtörténetről 775/IV
798 RÁNKI GYÖRGY meg. A társadalomtörténész dolgozhat ugyanazzal az anyaggal, mint a szociológus, alkalmazhatja annak módszereit is, de más kérdéseket tesz fel és más válaszokat is keres.7 4 Visszatérhetünk tehát mondanivalónk kiindulópontjára: mi a társadalomtörténet, hogy helyezkedik el a történeti stúdiumok rendszerében? Ha helyét a gazdasági élet és a politika között kutatjuk, akkor bizonyos értelemben a társadalom három szintjében gondolkodunk, melyet Rostov a következőképpen fogalmazott meg: „Hasznos konvencióvá vált a társadalmat úgy tekinteni mint amely három szintből -évődik össze, mindegyiknek megvan a saját önálló élete és folyamatossága is, mégis, ha különbözőképpen de szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Ez a három színt a gazdasági, a társadalmi és a politikai,7 5 Van azonban egy veszélye az ilyen metszetekben való gondolkodásnak. Nem is annyira arra az alapjában elméleti kérdésre gondolunk, hogy akarva-akaratlan a történelmi folyamat egésze kerül így mesterséges szétdarabolásra, hanem sokkal inkább arra a szintén mutatkozó tendenciára, mely a társadalomtörténetből szinte teljesen ki akaija kapcsolni a politikát. Idéztük ma a rövid Trevelyan-i meghatározást: „a nép története politika nélkül"; kiegészíthetjük ezt egy tőle származó alaposabb, de hasonló szellemben fogant definícióval. Társadalomtörténet „az emberiség mindennapi élete. Ez tartalmazza a különböző osztályok egymáshoz való emberi és gazdasági kapcsolatait. A család jellegét és az otthoni életvitelét, a munka és a szabadidő eltöltésének feltételeit, az ember és a természet kapcsolatát, a különböző történelmi szakaszok ezen viszonyokból kibontakozó kultúráját, mely állandóan változó formákat ölt, a vallásban, az irodalomban, a zenében, az építészetben, a tudományban és a gondolkodásban.7 6 Mindenesetre igényes felfogás, sokkal igényesebb, mint azok a tendenciák, melyek a társadalom történetét a konyhával, az ággyal és hálószobával, vagy akár a szalonokkal és kocsmákkal, báltermekkel vagy sportpályákkal akarják azonosítani. Mégis támad bizonyos hiányérzetünk. A társadalomtörténet csak akkor lehet ugyanis teljes, ha felöleli az ember és az emberiség történetét átfogó valamennyi társadalmi tényezőt. „A társadalom méreteit és jellegét, azaz a népesség nagyságát és megoszlását területi és kor szempontjából foglalkozás, és társadalmi helyzet vonatkozásában. Az intézmények jellegét, a házasságtól az örökösödési szokásokig, a tiszteletadástól a munka- és uralmi viszonyokig. Az egyesülések rendszerét, házasság, céh, lovagrend, iskola, kórház, munkahely, klub, szakszervezet, szakmai szervezet és politikai párt. .. tehát mindaz, amelyben és amely körül az az emberi élet mozog és létezik."7 7 A társadalom mozgása nyilván további kérdéseket is felvet. Azt ugyanis, hogy miként tartja fenn magát a társadalom, miként alkalmazza a rendelkezésére álló emberi és természeti javakat, hogyan osztja el és miként fogyasztja el mindazt, amit megtermelt. Látszólag itt a társadalmi élet gazdasági aspektusairól van szó, — arról is, de távolról sem csak arról. A termékek, a javak felhasználása és elosztása társadalmi kérdés is, mely magában foglalja a hatalom és a politika vonatkozásait. A hatalom kapcsolata a társadalmi struktúrához ma már közhely az ilyen érdeklődésű történészek körében, de az is ismert, 74 H. Perkin: Social History in Approaches to History. Szerk: H. Finberg. London. 1962. 7 s W. Rostov: British Economy of the Nineteenth Century. Oxford. 1948. 134. 76 G. Trevelyan: English Social History. 1965. VII. 7 7 H Perkin: i. m.