Századok – 1977
Elmélet és módszertan - Ránki György: Jegyzetek a társadalomtörténetről 775/IV
JEGYZETEK A TÁRSADALOMTÖRTÉNETRŐL 793 sához kapcsolódik, éppen a városiasodással tudja e folyamatokat legpregnánsabb an ábrázolni. Számos írás mutatja, hogy míg az ipari forradalom előtti tradicionális társadalomban a család egyszerre töltötte be a műhely, az iskola, sok vonatkozásban akár a templom funcióját is, addig az iparosodás a gazdasági tevékenység döntő részét kivette a háztartás kereteiből. Az oktatási és nevelési feladatok is részben az iskolára hárultak, így a család funkciója erősen szűkült.56 Ez a probléma azonban csak átvezet a várostörténethez, ténylegesen ennek társadalomtörténeti aspektusa azonban lényegesen szélesebb. A várostörténetet természetesen igen sok aspektusból művelhetjük. Tekinthetjük a várost makroökonómiai egységnek, nézhetjük — pontosabban a régi történeti irodalom kezelte így — mint jogi-politikai egységet, mégis legszélesebben az emberi közösség egy széles és ma egyre elterjedtebb formájának tekinthető, melynek technikai, gazdasági, társadalmi, politikai problémái jórészt a társadalomtörténeti irodalomban és vizsgálódásaiban találhatják meg igazán historiográfiai elhelyezkedésüket. A város egyesíti a termelőerők koncentrációjából és a politikai s a gazdasági hatalom új formáiból származó ellentmondásokat. Városban válnak különösen élessé a társadalmi viszonyok összeütközései, melyek társadalmi tömegmozgalmak életrehivását mozdítják elő és jórészt a városokban összpontosítják az osztálykonfliktusokat. A társadalmi összeütközések kérdéseit, az abban részt vevő osztály- és réteg-specifikumot, az összeütközés szervezeti formáit, gazdasági, poltikai és ideológiai kérdéseit, célkitűzéseit, egyszóval: a társadalmi harcok szorosan vett történetét — hazai irodalmunkban a munkásmozgalom-történetet — természetesen a társadalomtörténeti stúdiumok közé kell sorolnunk. Egy ilyen jellegű munkásmozgalom-történet azonban nem lehet tisztán leíró jellegű és — ez legalábbis nem ritka ma még — nem korlátozódhat a politikai harc ideológiai vetületeire, hanem az osztályharc kérdéseit a korabeli gazdasági-társadalmi problémákba és osztályerőviszonyokba mélyen beágyazva kell vizsgálja. A forradalmak is társadalomtörténeti aspektust nyernek, nemcsak azért, mivel lehet elsősorban társadalomtörténeti szempontú politikai történetet is írni5 7 , de ezért elsősorban, azért is, mert sohasem lehet a nyílt krízist (forradalom, tömegmozgalom) az átalakuló társadalom más aspektusaitól izolálni. A forradalmi folyamatra való koncentrálás, méginkább a forradalmi aspektusra való koncentrálás a történelmi idő különböző dimenzióiban válik csak érthetővé. A hosszú időtartam, mely a strukturális átalakulást tartalmazza, a konjunktúra, mely kisebb történeti szakasznak felel meg és az eseménytörténet, mely közvetlenül a forradalom periódusát öleli fel, csak együttesen jelentheti társadalomtörténeti szempontból a forradalmat.5 8 A társadalomtörténetnek eme aspektusait azonban szintén hiába keressük mindezideig az új folyóirat hasábjain. A Rosenberg-emlékkönyben is legfeljebb egy-két tanumányt sorolhatunk ebbe a kategóriába. Igaz, joggal állíthatjuk, hogy a társadalmi mozgalmak története talán a társadalomtörténet legjobban kidolgozott ága, de talán ebben a rendkívül gazdag és sokoldalú irodalomban, mely a munkásmozgalom különböző kérdéseiről megjelent, éppen az általunk jelzett aspektus érvényesítése hiányolható a 56 P. Laslett: The World We Have Lost. London. 1971. 5 7 Ld. Asa Briggs: Soziology and History. London, 1968. s 8 E. Hobsbawm: i. m. 11 Századok 1977/4
